Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Az „arab tavasz" hatása hátterében Irán hegemonista törekvéseit, „az iszlám transznacionális köntösébe öltöztetett nacionalizmusát" látták. „A felhalmozott olajbevételek révén Irán ma már képes elérni azt, amit nem tudott Khomeini 1979-es forradalmát követően."45 Több arab országban szunnita vallási vezetők, illetve politikai tisztségviselők adtak hangot a síitizációval, illetve az iráni „terjeszkedéssel" kapcsolatos aggodalmuknak.46 Hoszni Mubárak egyiptomi elnök egy 2006 áprilisában az al-Arabijja hírtelevíziónak adott interjújában úgy vélekedett, hogy az arab államokban élő síiták többsége mindig is lojálisabb volt Irán, mint saját állama iránt.47 Az egyiptomi vezetés ugyanis - a szaúd- arábiai és a jordániai vezetéshez hasonlóan - nagy aggodalommal szemlélte Irán egyre növekvő befolyását a Közel-Keleten, s azzal vádolta az iráni síita vallási vezetést, hogy ennek érdekében használja a térségben élő síita vallási közösségeket. Szunnita vallástudósok - élükön Júszuf al-Karadáví sejkkel, a Muszlim Tudósok Nemzetközi Uniójának elnökével - frontális támadást indítottak a síiták ellen, akiket, jóllehet szintén muszli- mok, „újítóknak/eretnekeknek" neveztek.48 „Meg kell védenünk a szunnita társadalmakat a síita inváziótól" - jelentette ki Karadáví. A szunnita vallástudósok síitákkal kapcsolatos megnyilvánulásai kifejezetten Irán ellen irányultak. Nem maradt el persze az iráni válasz sem: a hivatalos iráni hírügynökség Karadávít egyenesen „a nemzetközi szabadkőművesek és zsidó rabbik" szóvivőjének titulálta.49 Irán és az arab tavasz: repedések a „síita félholdon" Irán szempontjából az arab tavasz eseménysorozata a korábbihoz képest lényegesen megváltozott környezeti feltételeket jelent. Az 1979-es iszlám forradalom győzelme óta az ország - amely sem etnikai (arab vs. perzsa), sem vallási (szunnita vs. síita) szempontból nem örvend túlzott népszerűségnek az arab államokban - megpróbált olyan diskurzusokat folytatni, amelyekkel akár vezető szerepre is számíthatott a régióban, olyan „puha erőt" alkalmazott, amellyel megnyerheti az „arab utca" támogatását.50 Ezért fennen hirdette a szektariánus megosztottságon felülemelkedő forradalmi iszlámot, illetve a pániszlamizmust, az Amerika- és Izrael-ellenességet, s gyakran vállalta fel a palesztin ügy képviseletét. Ezek a törekvései - a térségben lezajlott eseményekkel párosulva - sikerrel is jártak. A 2000-es évek közepére, második felére Irán pozíciói látványosan megerősödtek, Szíria megkerülhetetlen tényezővé vált, a Hezbollah sikerként könyvelte el Izrael 2000-es kivonulását Dél-Libanonból, valamint a 2006-os 34 napos háborút, a Hamász pedig fölényes győzelmet aratott a 2006. januári választásokon. Egy 2008-ban, hat arab országban végzett közvélemény-kutatás szerint a régió három legnépszerűbb politikusa (sorrendben) Haszan Naszrallah, Bassár al-Aszad és Mahmúd Ahmedinezsád volt, s mindegyikük jelentősen (Aszad nyolcszorosára, a másik kettő mintegy kétszeresére) növelte népszerűségét 2006-hoz képest.51 Számottevően 2012. tavasz 57
