Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Rostoványi Zsolt javult az arab közvéleményben Irán nukleáris programjának a megítélése is: a megkérdezettek 67%-a vélte úgy, hogy az országnak joga van a nukleáris programhoz, és meg kellene szüntetni az Irán elleni szankciókat; 44% pedig azon az állásponton volt, hogy amennyiben Irán nukleáris fegyverekre tenne szert, annak inkább pozitív, semmint negatív hatásai lennének a közel-keleti régióra. Az arab tavasz felkeléssorozata azonban lényegesen csökkentette az iráni diskurzusban korábban meghatározó kérdések relevanciáját, előtérbe állítva olyan problémaköröket, mint a méltóság, a demokrácia, a szociális és gazdasági problémák. Az iráni vezetés megpróbálta összhangba hozni az arab tavasz eseményeit és saját diskurzusát. Eleinte kifejezetten üdvözölte a megmozdulásokat, bennük mintegy az 1979-es iráni iszlám forradalom megismétlődését látva. Később azonban, miután a felkeléshullám elérte első számú arab szövetségesét, Szíriát is, differenciált, s a felkelések egy részét már „cionista összeesküvésként" interpretálta. Irán első számú vallási vezetője, Khamenei ajatollah 2011 márciusában kijelentette, hogy egy „új iszlám mozgalom" van kibontakozóban a Közel-Keleten, „nemzetek széles körű ébredése, ami iszlám célok megvalósítására irányul".52 Ahmedinezsád elnök pedig az iráni iszlám forradalom 32. évfordulója alkalmából mondott beszédében a tunéziai és egyiptomi, a Nyugat érdekeit szolgáló szekuláris diktátorok elleni megmozdulásokat az iráni forradalom folytatásaként értékelte.53 Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy az arab tavasz Irán szempontjából inkább kifejezetten hátrányos változásokat indukál. Komoly kormányellenes demonstrációkra került sor Szíriában is. A Bassár al-Aszad vezette rezsim harcjárműveket és nehézfegyvereket vetett be Hamában és más városokban a tüntetők ellen. Irán nehéz helyzetbe került, hiszen aligha lehetett volna a vele szövetséges szíriai rendszer elleni tüntetéseket a Khomeini-féle iszlám forradalomhoz hasonlítani. Szíriát ezért teljesen külön kezelte az arab tavasz többi országától: így szerinte ott a külföldi hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok és a „cionista rezsim" - Izrael - által támogatott „terroristacsoportok" hajtanak végre a legitim kormány elleni akciókat. Amint az iráni külügyminisztérium szóvivője elmondta: miután a „cionista rezsim" számára komoly fenyegetést jelent az Irán és Szíria részéről tapasztalható, határozott ellenállás, ezért megtesz mindent a szíriai vezetés hatalmának aláaknázására.54 Komoly ütközőpontnak bizonyult Bahrein is. Az uralkodó, Hamad bin Iszá Ál- Khalífa egyenesen puccs szervezésével vádolta Iránt, az Öböl arab monarchiái pedig határozottan kiálltak mellette. A Bahrein körüli konfliktus Irán és az arab országok között még 2009-ben kezdődött. Arab körökben ugyanis nagy vihart kavart az iráni Ali Akbar Nátek-Núri korábbi házelnök - Ali Khamenei ajatollah, legfőbb vezető tanácsadója - azon kijelentése, miszerint a sah idején „Bahrein a 14. tartományunk volt, és képviselője ott ült a parlamentben".55 Mubárak egyiptomi elnök és Abdullah jordániai király napokon belül demonstratív látogatást tettek Bahreinben, ezzel is kifejezésre 58 Külügyi Szemle
