Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 3. szám - NAGYÍTÓ ALATT: AZERBAJDZSÁN ÉS MIANMAR - Gyene Pál: Azerbajdzsán: játékos vagy sakkfigura a "nagy játszmában"?
Gyene Pál álló konzorciummal három Kaszpi-tengeri olajmező, az Azeri, a Csirag és a Gunasli (a továbbiakban: ACG) 30 évre szóló kiaknázásáról.40 A szerződés jelentőségét mutatja, hogy a sajtóban azóta is mint az „évszázad üzletét" aposztrofálják, és valóban: napjainkban az azeri kőolajexport kevesebb mint 20 százaléka származik a szárazföldi kutakból, azaz 80 százalékát az ACG-mezők szolgáltatják.41 További jelentős kőolajkészletek rejtőznek még a Kaszpi-tenger fenekén, az Araz-Sark-Alov, illetve a Szerdar/Kjapaz mezőkön - ezek kitermelésének belátható időn belüli megkezdését azonban valószínűtlenné teszik a Kaszpi-tenger delimitációjáról Iránnal és Türkmenisztánnal fennálló viták. A becslések szerint Azerbajdzsán jelenleg a világ kőolajtartalékainak körülbelül 0,5%-ával rendelkezik. Ez globális szinten nem nevezhető kimondottan jelentősnek, ugyanakkor regionális szinten - különösen az európai szénhidrogénimport-diverzifi- káció szempontjából - Azerbajdzsán mégis kiemelkedő stratégiai fontosságú termelő és tranzitországnak tekinthető. Az azeri olajexport szempontjából a kitermelésnél jóval nagyobb kihívást jelent az olaj eljuttatása a felvevő piacokra. Azerbajdzsán a szovjet korszakból egy Oroszország központú szállítási infrastruktúrát örökölt, így nem meglepő, hogy elsőként az 1997- ben újból üzembe helyezett Baku-Novorosszijszk csővezetéken indult meg az azeri olaj a világpiacra.42 1999-ben helyezték üzembe a Bakut a grúziai Supsa kikötőjével ösz- szekötő vezetéket, amely kétségkívül jelentős fejlemény volt a grúz-azeri energetikai együttműködés viszonylatában, ugyanakkor Azerbajdzsán átfogó exportdiverzifikációs törekvéseit tekintve önmagában csekély előrelépést jelentett.43 Az igazi stratégiai áttörést a Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezeték (a továbbiakban: BTC) építéséről szóló, 1999. november 18-án Isztambulban aláírt megállapodás jelentett. A vezetéket 2005 májusában üzembe is helyezték, 2007 óta pedig teljes kapacitással napi egymillió hordó olajat juttat a Baku mellett fekvő szangacsali óriás terminálból Grúzián és Törökországon át a földközi-tengeri Ceyhan mélyvízi kikötőjébe. A vezetéket elsősorban az ACG-mezőkön kitermelt olajjal töltik fel, éppen ezért nem meglepő, hogy a BTC-vezetéket tulajdonló konzorciumban lényegében ugyanazok a vállalatok a fő részvényesek, mint az ACG-mezők kitermelését irányító AIOC-ban (Azerbaijan International Operating Company).44 A vezeték megépítése mögött a nyilvánvaló gazdasági érdekeltségen túl komoly geostratégiai megfontolások is meghúzódtak. A BTC jelenti az egyetlen lehetőséget arra, hogy a Kaszpi-tengeri, illetve közép-ázsiai olaj Oroszország vagy Irán közbeiktatása nélkül a nyugati fogyasztókhoz jusson.45 Természetesen a BTC teljes stratégiai potenciáljának kihasználását az jelentené, ha rajta keresztül nemcsak az azeri, hanem a közép-ázsiai, elsősorban kazahsztáni olajat is exportálni lehetne.46 2006- ban született is egy megállapodás Ilham Alijev azeri és Nurszultan Nazarbajev kazah elnök között a kazah olaj BTC-n keresztüli exportjáról. Egyelőre azonban csak tanker hajókkal oldható meg az olaj szállítása a Kaszpi-tengeren keresztül. Hosszabb távon a kazah olaj exportja mindenképpen megkívánná a BTC jelenlegi 144 Külügyi Szemle
