Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 3. szám - NAGYÍTÓ ALATT: AZERBAJDZSÁN ÉS MIANMAR - Gyene Pál: Azerbajdzsán: játékos vagy sakkfigura a "nagy játszmában"?
Azerbajdzsán: játékos vagy sakkfigura a „nagy játszmában"? napi 1 millió hordós kapacitásának csaknem a duplájára bővítését, illetve a már régóta tervezett transzkaszpi olajvezeték megépítését Baku és a kazahsztáni Atyrau között. Ez utóbbi megvalósítását azonban a Kaszpi-tenger rendezetlen nemzetközi jogi státusza nagyban akadályozza. Az azerbajdzsáni szénhidrogénszektor fejlődését tekintve a 2000-es évek talán legújszerűbb fejleménye, hogy az ország földgázból is nettó exportőrré vált. Ez mindenekelőtt a Sah Deniz-i földgázmezők felfedezésének köszönhető, melyekről korábban azt gondolták, hogy kőolajat rejtenek magukban. A Sah Deniz első fázisának feltárása 2003-ban kezdődött, ismét az AIOC-ban, illetve a BTC-projektben is érdekelt nyugati vállalatokból álló konzorcium égisze alatt.47 2006-ra Azerbajdzsán lényegében önellátóvá vált földgázból, 2007-ben pedig a földgáz exportja is megindulhatott az év folyamán üzembe helyezett és a BTC-vel párhuzamosan futó Baku-Tbiliszi-Erzurum (továbbiakban BTE, hivatalos nevén egyébként Dél-Kaukázusi Vezeték) földgázvezetéken.48 A BTC-hez hasonlóan, a BTE vezetékről is kijelenthető, hogy jól illeszkedik egy tá- gabb export/importdiverzifikációs stratégiai koncepcióba, melynek elsődleges célja, hogy az azeri és közép-ázsiai gáz az orosz tranzit kiiktatásával jusson el Európába. Ettől Azerbajdzsán az Iránnal és Oroszországgal - mint hagyományosan az ország függetlenségét leginkább veszélyeztető két nagyhatalommal -, továbbá természetesen Örményországgal szembeni stratégiai mozgástér kibővülését várja. E koncepció kulcsát kétségkívül a nyugati sajtóban oly sokat emlegetett Nabucco projekt megvalósulása jelentené. A Nabucco konzorciumot 2004-ben hívta életre öt európai (illetve európai érdekeltségű) energetikai vállalat: az OMV (Ausztria), a MÓL (Magyarország), a Transgaz (Románia), a Bulgargaz (Bulgária), a BOTAS (Törökország). 2008-ban az RWE (Németország) is csatlakozott. A projekt (amelyet eredetileg 2014-ben kívántak megindítani) első fázisában a cél az ausztriai Baumgarten gáztározóját Ankarával összekötő, 31 milliárd m3/év kapacitású vezeték megépítése lenne.49 A 2019-re időzített második fázisban a vezetéket meghosszabbítanák egyrészt a grúz határ (a legkézenfekvőbb megoldásnak itt a kibővített BTE-vel való összekötés tűnne), másrészt Irán, illetve - esetlegesen - Irak felé. A Nabucco megvalósulásának útjában a finanszírozási problémákon túl50 a legnagyobb akadályt kétségkívül az képezi, hogy még mindig nem világos: tulajdonképpen honnan kerülne gáz a vezetékbe. A lehetséges forrásországok közül egyedül Azerbajdzsán tett egyértelmű ígéretet a gázszállításra, ugyanakkor a szakértők becslései szerint az ország kapacitásai önmagukban nem lennének elegendőek a Nabucco feltöltéséhez még akkor sem, ha a mostanáig érintetlen Sah Deniz II. mező tartalékait is bevonnák a kiaknázásba.51 Irán részvétele az érvényben lévő szankciók miatt nem valószínű, ráadásul Irán - számottevő készletei dacára - jelenleg nettó földgázimpor- tőr(l), ami mindenekelőtt a növekvő belső fogyasztással magyarázható. Reális forrásként jöhetne szóba még Türkmenisztán: türkmén részről több alkalommal is nyilatkoztak olyan értelemben, hogy országuk készen áll a Nabucco gázzal való ellátására.52 2012. ősz 145
