Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Rostoványi Zsolt A „síita félhold" kezdetei az 1979-es iráni iszlám forradalom győzelmére vezethetők vissza. A forradalmi Irán - amely az iszlám forradalom győzelmétől nyíltan hirdette annak „exportját", Mekka és Medina „felszabadítását" a szaúdi „amerikai iszlám" fennhatósága alól, továbbá az iraki baaszista rendszer megdöntésének a szükségességét - már az Irakkal vívott háború évei alatt megpróbálta növelni befolyását a levantei térségben. Ehhez mintegy természetes szövetségesre lelt Háfez al-Aszad Szíriájában. Az Irán és Szíria között ekkor kialakult szoros szövetség alapvetően reálpolitikai, illetve geostratégiai okokra vezethető vissza. Ezt a szövetséget a két ország a vallási dimenzió hangsúlyozásával tette még szorosabbá: a szíriai politikai vezetés kulcsfigurái az iszlám alavita39 irányzatából kerültek ki. A szíriai-iráni szövetség hamarosan újabb taggal bővült: a libanoni Hezbollahhal. A zömmel dél-libanoni, a társadalom szegényebb rétegeit képviselő síitákból álló Hezbollah nem sokkal az iráni forradalom győzelmét követően jött létre.40 Első vezetői csodálattal néztek a forradalmi Iránra, s a vallásjogi tudósok politikai vezető szerepére vonatkozó nézeteik is egybeestek a Khomeini-féle vilájat-e fakíh koncepcióval. Irán fegyveres ellenállási szervezetnek tekintette a Hezbollahot, s az iráni Iszlám Forradalmi Gárda tagjai végezték Libanonban - Szíria tudtával és támogatásával - a Hezbollah harcosainak a kiképzését.41 A Szíria-Irán-Hezbollah hármas szövetség óriási összetartó ereje egyfelől az Izrael-ellenesség, másfelől a palesztin ügy képviseletének felvállalása volt. Ez utóbbi révén kapcsolódott be a nyolcvanas évek végén egy újabb szervezet, a palesztin Hamász is a szövetségbe. Jóllehet szunnita szervezetről van szó, a „hagyományos" szunnita-síita ellentétet „felülírták" egyéb, az együttműködést ösztönző szempontok, mindenekelőtt a radikális iszlamizmus és az Izrael-ellenesség. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a Hamász erőfeszítéseket tett külső támogatói körének bővítésére, Irán pedig regionális befolyásának a síita körökön túlnyúló erősítésére. 1989. november 16-án bejelentették, hogy Irán és a Hamász stratégiai szövetséget kötött a „Palesztina felszabadításáért vívott háborúban".42 Ettől kezdődően a Hamász vezetői gyakran tettek látogatást Teheránban, Irán komoly pénzügyi támogatásban részesítette a mozgalmat, s a Hezbollahhal egyetemben szerepet vállalt a Hamász harcosainak kiképzésében. A Hamász legfelső vezetésének a székhelye pedig 2012 elejéig, a szíriai összecsapások eszkalálódásáig Damaszkuszban volt.43 Az Egyesült Államok 2003-as iraki invázióját követően az Irán vezette síita tengely újabb taggal bővült, a többségében síiták lakta Irakkal. Irán mindent megtesz annak érdekében, hogy a két országot összekötő - Khamenei ajatollah megfogalmazásában - „mély vallási és kulturális kötelékek" alapján mind nagyobb befolyásra tegyen szert Irakban.44 A kétezres évek második felében élénk vitát váltott ki a Közel-Kelet sok szunnita országában a síiták állítólagos intenzív misszionáriusi tevékenysége, amelynek a 56 Külügyi Szemle
