Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Rostoványi Zsolt hogy a Hamász meglehetősen pragmatikusan viszonyult az arab tavasz eseményeihez, aminek jó példája Szíria. A Hamász lényegében a Muszlim Testvérek Szervezetének palesztinai szárnya. A szervezet Kháled Mesaal vezette politikai irodájának a kétezres évek eleje óta Damaszkusz adott otthont, következésképpen jó viszonyt ápoltak a szíriai vezetéssel és azzal az Aszad elnökkel, akinek az apja 1982 februárjában véresen leszámolt a szíriai Muszlim Testvérek hamái felkelésével. A Hamász nem tartott fenn kapcsolatot a Testvérek szíriai mozgalmával. Mindvégig tartózkodott attól, hogy beavatkozzon az ottani eseményekbe - akár csak állást foglaljon azokkal kapcsolatban -, mindazonáltal Mubárak bukását követően Mesaal megkísérelte rávenni Aszad elnököt a reformokra, illetve a felkelések kirobbanását követően a szervezet megpróbált közvetíteni a kormány és a felkelők között, azonban eredménytelenül, s végül Damaszkusz elhagyása mellett döntött.30 A szíriai események szereplőjévé vált a radikális iszlamizmus. A politikai vezetés a kormányellenes megmozdulások kezdetétől gyakran hivatkozott arra, hogy a felkelők soraiban nagy számban találhatók terroristák, radikális, szélsőséges iszlamisták. Mindebben a kormány kezére játszott az a videoüzenet, amit az Oszáma bin Láden helyét átvevő al-Káida-vezető, Ajman az-Zaváhirí tett közzé 2011 júliusában, és amelyben támogatásáról biztosította az Aszad-ellenes tüntetőket, s a felkelést az USA és Izrael érdekei elleni iszlám küzdelemnek minősítette.312012 februárjában Zaváhirí újabb üzenetében arra szólította fel a szíriai felkelőket, hogy ne támaszkodjanak se az Arab Liga és a Nyugat „bukott államaira", se Törökországra.32 Szakértők szerint egyes, Szíriában elkövetett merényletek az al-Káida jelenlétére utalnak.33 Az iszlamista előretörésért sokan az Obama-adminisztráció erőtlen közel-keleti politikáját, a felkelésekhez való „gyenge" hozzáállását okolják.34 Ahelyett, hogy erős vezető szerepet játszva a felkelések élére állt volna, pusztán üdvözölte a változásokat, teret nyitva ezáltal az iszlamizmus térhódítása előtt. Az iszlamista térnyerés komoly aggodalommal tölti el a nyugati szakértők és politikusok jelentős részét: az arab országok iszlamizálódásának - egyúttal radikalizálódá- sának -, a saría bevezetésének, a Nyugattal való szembefordulásnak a veszélyét látják benne. Ezek az aggályok azonban nem kellően megalapozottak, téves általánosításon, az iszlamizmus egészének egy - kétségkívül létező - szűk, radikális szárny nézeteivel való azonosításán alapulnak. Az iszlamisták azonban nem alkotnak monolitikus tömböt. Ellenkezőleg: rendkívül differenciáltak, különböző törésvonalak által tagoltak. A Tunéziában hatalomra került al-Nahda vagy az egyiptomi Muszlim Testvérek kifejezetten mérsékelt irányvonalat képviselnek, lemondtak az erőszakról, és a demokratikus választások mellett tették le a voksot.35 A választásokon elért sikerük viszont egyáltalán nem meglepő: az autokratikus rendszerekkel szemben álló erők közül kétségkívül az iszlamisták a legszervezettebbek. 54 Külügyi Szemle
