Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Az „arab tavasz" hatása Az „új arabizmus" hatóköre azonban ennél nem terjed tovább, s egy év elmúltával már az is világosan látható, hogy egyfelől inkább a különbségek, az egyes országok egymástól eltérő sajátosságai dominálják az „arab ősz/tél" történéseit, másfelől pedig az események második hullámában erőteljesen megjelent a korábban háttérbe húzódó iszlamizmus. Fő vonásokban háromféle, mondjuk így: „kvázi ideológia" létezik tehát egymás mellett, egymástól nem elszigetelten, hanem bizonyos mértékig egymást átfedve: az egyik a transznacionális újarabizmus (kaumijja arabijja), a másik a „(nemzet) államiság" (vatanijja), a harmadik pedig az iszlamizmus. Arab tavaszból iszlamista télbe?27 A felkelési hullám eleinte - kissé váratlanul érve még a szakértőket is - nélkülözte az iszlamista jelleget, s eredendően szekularizált volt. A Tunéziában vagy Egyiptomban utcára vonuló tüntetők között nemigen lehetett iszlamistákat látni, iszlamista jelszavakat hallani. Mindez azért okozott meglepetést, mert az általános vélekedés szerint a hatalmon lévő autokratikus rendszerek legszervezettebb, legütőképesebb ellenzékét szinte mindenütt az iszlamisták jelentették. Szakértők sora képviselte azt az álláspontot, hogy amennyiben a régió országaiban (kvázi) demokratikus választásokra kerül(ne) sor, azokon nagy valószínűséggel az iszlamisták szereznék meg a szavazatok többségét. 2011 első fele rácáfolni látszott erre a feltételezésre, lényegesen számottevőbbnek láttatva az autokratikus rendszerek zömmel fiatalokból álló, szekuláris indíttatású ellenzékét. Az idő előrehaladtával azonban ez a kép megváltozott. Színre léptek az iszlamisták, s azokban az országokban, ahol választásokra került sor, mindenütt fölényes győzelmet aratva, a legtöbb szavazatot szerezték. Marokkóban az Igazság és Fejlődés Pártja 107 helyet szerzett a 395 tagú parlamentben, s a király a párt vezetőjét, Abdelilah Benkiranét (Abd al-Iláh bin-Kírán) kérte fel a kormányalakításra. Tunéziában az iszlamista al- Nahda 90 helyhez jutott a 217 fős parlamentben, s az ország miniszterelnöke a párt főtitkára, Fiammádí al-Dzsebálí lett. Egyiptomban az iszlamisták az alsóházi választások három fordulójában kétharmados többséget szereztek: a Muszlim Testvérek pártja, a Szabadság és Igazságosság Párt a listás helyek 38%-át, a radikális iszlamista-szalafita al-Núr párt pedig 29%-át,28 míg az előbbi az alsóházi mandátumoknak összesen 47, az utóbbi pedig 25%-át nyerte el. Iszlamista előretörés jellemezte a 2012 elején tartott kuvaiti választásokat is, ahol az 50 tagú parlament 23 helyét szunnita iszlamisták szerezték meg. Líbiában a Nemzeti Átmeneti Tanács vezetője, Musztafa Abdul-Dzsalíl bejelentette, hogy az ország a saría alapján fog működni. Figyelemre méltó a Flamász korábbi elszigeteltségének gyökeres megváltozása, a szervezet aktív visszatérése a közel-keleti politikai-diplomáciai színtérre, pontosabban „visszafogadása" a régió politikai vezetései részéről.29 Mindez annak is köszönhető, 2012. tavasz 53
