Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Rostoványi Zsolt „Új arabizmus", avagy feltámad-e az arab világ? Az 1967-es vereség egyúttal a régió domináns ideológiájának, a nasszerizmusnak - pontosabban: a szekuláris arab nacionalizmusnak - a veresége is volt. Az arab nacionalizmus akkorra kimerült és kudarcot vallott - nem véletlenül nyilvánították egyes szakértők „halottnak".23 „Meghalt" vele együtt az arab egység, az egységes arab állam ábrándja is. Jóllehet a téma retorikailag elő-előjött egy-egy, Nasszer babérjaira törő vezető (Szaddám Húszéin, Kaddáfi, Aszad) esetében, illetve különböző szakmai konferenciák témájaként, az arab nacionalizmus (kaumijja) azonban végérvényesen átadta helyét a fokozatosan megszilárduló (nemzet)állami nacionalizmusnak (vatanijja), ami viszont az arab világ egészét tekintve inkább hatott dezintegratív, mint integra- tív erőként. A hetvenes évek „olajárrobbanásai" nyomán beáramló olajdollárok ezt a partikuláris, (nemzet)állami nacionalizmust - egyáltalán: a nemzetállamok rendszerét - szilárdították meg. E rendszer számára pedig a legnagyobb kihívást immáron nem az arabizmus, hanem az 1979-es iráni iszlám forradalom győzelme által lendületet vett iszlamizmus jelentette. E helyzetben változás következett be a kilencvenes évektől. A globalizáció folyamatának fölgyorsulása, a kommunikációs technikák viharos fejlődése, a transznacionális arab média - mindenekelőtt a katari székhelyű al-Dzsazíra - megjelenése egyes szakértőket arra késztetett, hogy egy újfajta „népi arabizmus", az „új arab utca" megjelenéséről értekezzenek. Khalil Rinnawi - Benjamin Barber híres munkájára hivatkozva - Mcarabizmusról beszél, az arab világ ideáját andersoni értelemben vett „elképzelt közösségnek" tartva.24 Shibley Telhami az „új arabizmus" kifejezést alkalmazza, az egyik mögöttes tényezőnek a globalizációt és a transznacionális média létrejöttét tartva, a másiknak pedig az elnyomó kormányok és az iszlamizmus által fenyegetett szekuláris elit országhatárokon átívelő, mindenekelőtt egyes külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos azonos álláspontban megnyilvánuló mozgalmát.25 Aligha lehetne persze ezt az „új arabizmust" nacionalizmusnak nevezni, sokkal inkább egyfajta „szupranacionális arab identitásnak",26 amely azonban komoly szerepet töltött be az arab tavasz felkeléssorozatában, az események egyidejűségében. Jóllehet egyes értékelések némileg túlbecsülik az információs technika/technológia szerepét, nem véletlenül használták sokan a „Facebook-forradalom" és ehhez hasonló kifejezéseket. A Facebook, a Twitter, a mobiltelefonok és nem utolsósorban az al-Dzsazíra komoly szerepet töltött be az új, a virtuális arab közösséghez kapcsolódó transznacionális arab identitástudat erősítésében, a felkeléshullám futótűzszerű terjedésében. Ez az új arab, zömmel szekularizált fiatalokból álló közszféra lényegében mindegyik országban ugyanazokkal az égető problémákkal találta magát szembe, s lépett fel mielőbbi megoldásukat követelve. 52 Külügyi Szemle
