Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Az „arab tavasz” hatása komoly gazdasági érdekek fűzték és fűzik a felkelők által támadott politikai rendszerekhez, legyen szó Kaddáfi Líbiájáról, Aszad Szíriájáról vagy éppen az iráni rendszerről. Az orosz külpolitika az elmúlt másfél évben minden tőle telhetőt megtett a nyugati befolyás növekedésének megakadályozása, illetve saját érdekeinek érvényesítése érdekében. A Líbiában történtek jól demonstrálják az orosz külpolitika ingadozását, ellentmondásosságát: először ellenezte a szankciókat, majd elfogadta; hasonlóképpen viszonyult a repüléstilalmi zóna bevezetéséhez; közvetítést vállalt a felkelők és a politikai vezetés között, ugyanakkor felszólította Kaddáfit a hatalom átadására, stb. A háttérben Putyin és Medvegyev - esetenként markáns - véleménykülönbsége húzódik meg. Továbbá az a tény, hogy Moszkva megpróbált egyensúlyt tartani a Kaddáfi rendszerével szembeni egységes arab fellépés és saját gazdasági érdekei között: közvetítőként igyekezett demonstrálni saját közel-keleti szerepének fontosságát, s azért is próbált „semleges" maradni a kormányerők és a felkelők között, hogy bármelyik kerekedik is majd felül, megőrizhesse líbiai gazdasági pozícióit. Oroszországnak ugyanis komoly gazdasági érdekei forogtak kockán. 2 milliárd dollár értékű fegyverszállítási szerződést írt alá Líbiával, s további 1,8 milliárd dollár értékűről folytak tárgyalások. Putyin 2008-as líbiai látogatása során a két ország egy sor szerződést kötött az orosz cégeknek a líbiai ipar fejlesztésében való részvételéről.21 Ez is indokolta, hogy az orosz külügyminisztérium először elutasította a tervezett szankciókat. Medvegyev azonban végül melléjük állt. Hasonlóképpen bírálta felül Medvegyev Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek a felkelőket támogató katonai beavatkozást „elfogadhatatlannak" minősítő nyilatkozatát, s Oroszország végül is tartózkodott az ENSZ BT 1973. számú határozatának megszavazásakor, ezzel lehetővé téve a katonai akciót.22 Oroszország erős kritikával illeti az USA - egyáltalán: a Nyugat - elmúlt években követett közel-keleti politikáját, jól látva annak szinte teljes kudarcát. Ezért is viszonyul erős fenntartásokkal bármiféle újabb beavatkozáshoz. Líbia esetében végül Oroszország nem vétózta meg az ENSZ BT határozatát, később azonban annál hevesebben bírálta a Nyugat konkrét lépéseit, amelyek orosz megítélés szerint messze túllépték az ENSZ-felhatalmazás szabta kereteket. Szíria esete sokkal összetettebb. Líbia geostratégiai szempontból periferikus ország, Szíria viszont központi; ráadásul Moszkva legfontosabb szövetségese a térségben, az orosz fegyverek egyik fő felvevőpiaca. Oroszország kategorikusan ellenez - és konzekvensen megvétóz - bármiféle, a szíriai rendszert elítélő ENSZ-határozatot. 2012. tavasz 51
