Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Rostoványi Zsolt felülemelkedő jó szándékáról és a régió problémáinak megoldása iránti elkötelezettségéről. Erre utal az is, hogy a palesztin-izraeli problémakörről szólván megtette azt a heves izraeli reakciót kiváltó kijelentést, miszerint „Izrael és Palesztina határainak az 1967-es határokon kell alapulniuk, kölcsönösen elfogadott területcserével". Ehhez képest az ENSZ Közgyűlés előtt 2011 szeptemberében elmondott, egyértelműen „Izrael- párti" beszéde jelentős visszalépés volt.19 Oroszország: erősödő jelenlét Jóllehet a bipoláris nemzetközi rendszer megszűnte, a Szovjetunió szétesése, illetve az amerikai pozíciók erősödése után Oroszország közel-keleti befolyásoló szerepe - egyáltalán: közel-keleti jelenléte - jelentősen csökkent, ez a helyzet a kétezres évek közepétől változásnak indult. Oroszország demonstratív módon igyekezett „láthatóvá válni" a Közel-Keleten: Putyin sorra végiglátogatta a régió fontosabb országait, az ország erősítette diplomáciai és gazdasági kapcsolatait Szíriával és Iránnal, s megfigyelői státuszt szerzett az Iszlám Konferencia Szervezetében. Moszkva igyekezett a közel-keleti folyamatok aktív szereplőjévé válni, például elősegíteni a megbékélést a Hamász és a Fatah között. Az orosz külpolitika négy cél megvalósítására törekedett a régióban. Az egyik Oroszország nagyhatalmi státuszának visszaszerzése, s ezzel összefüggésben - mind általában a hidegháború utáni nemzetközi rendszerben, mind konkrétan a közel-keleti régióban - az USA dominanciájának csökkentése, kihasználva az amerikai Közel- Kelet-politika fiaskóit. A második az orosz nemzeti - különösen gazdasági - érdekek érvényesítése, konkrétan az orosz részvétel elősegítése, elsősorban a régió egyes országaiban, a fejlett technikát/technológiát képviselő ágazatok kiépítésében (fegyverszállítások, nukleáris reaktorok stb.). A harmadik az erőteljesebb orosz bekapcsolódás a közel-keleti olaj- és gázszektorba; s végül a negyedik az oroszországi, illetve az orosz határokhoz közeli szeparatista és más mozgalmak közel-keleti (iszlamista és egyéb) támogatásának radikális csökkentése.20 Mindezek a törekvések azonban egyfelől csupán korlátozott eredménnyel jártak, másfelől viszont komoly dilemmákat okoztak, választások elé állították, illetve diplomáciai manőverezésre késztették az orosz külpolitikát. Oroszország befolyása továbbra is korlátozott maradt, az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy Moszkva megkerülhetetlen szereplője a közel-keleti színtérnek. Az arab tavasz eseményei Moszkvát aggodalommal töltötték el, mindenekelőtt az esetleges negatív fejlemények aggasztották - így a spontán megmozdulások Oroszországra, illetve közvetlen környezetére gyakorolt hatásai, továbbá az események káoszba, anarchiába, polgárháborúba torkollásának a lehetősége. Mindemellett Oroszországot 50 Külügyi Szemle
