Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Az „arab tavasz" hatása- némiképp más értelemben - az „új Közel-Kelet" kifejezést, felváltva ezzel a korábban az amerikai politikai zsargonban alkalmazott „tágabb Közel-Kelet" (Greater Middle East) fogalmát.12 Rice úgy vélte, nem lenne szerencsés rábírni Izraelt a tűzszünetre, hiszen ez a status quo ante állapot fenntartásával járna, s nem segítené elő egy új Közel-Kelet - az Egyesült Államokkal szövetséges demokratikus államok régiójának - létrehozását. Az arab tavasz eseményei kifejezetten hátrányosan érintették az Egyesült Államokat, jóllehet - eleinte legalábbis - illeszkedtek a Közel-Kelet Egyesült Államok által mindig is hangoztatott demokratizálásának folyamatába. A közvetlen amerikai katonai jelenlét visszahúzódóban van, az USA lényegében kivonta egységeit Irakból. Az arab tavasz eseményeire adott reakciói megkésettek voltak: a politikai vezetés sokáig kivárt az állásfoglalással, ingadozott, s szembetűnően alkalmazta azt a „kettős mércét", amely miatt már korábban is komoly bírálatok érték. Ez a késlekedés egyfajta, az eseményeket követő, defenzív közel-keleti politikában nyilvánult meg, egyes kritikusok szerint ezáltal jelentősen elősegítve az iszlamisták térnyerését.13 Az amerikai Közel-Kelet-politika komoly dilemmával szembesült: a stabilitás biztonsága és a demokratizálás bizonytalansága közötti választás kényszerével. Ez leginkább az egyiptomi megmozdulások során volt nyomon követhető: kezdetben több amerikai vezető politikus is Mubárakot támogató nyilatkozatot tett14 (hasonlóképpen nyilatkozott Simon Perez izraeli elnök is15), később viszont már lemondásra szólították fel az egyiptomi elnököt. Líbia esetében az USA jó ideig tartózkodott a beavatkozástól, majd részt vett a hadműveletekben, bár igyekezett a háttérbe húzódni. Szíria rendkívül fontos geostratégiai pozíciója miatt az amerikai politika sokáig visz- szafogott volt az Aszad-rezsim bírálatában is, reformokra próbálván rávenni a szíriai vezetést, s csupán később, a felkelők elleni brutális fellépések folytatódását követően szólította fel a vezetést a távozásra.16 A „kettős mérce" a leginkább a bahreini eseményekkel kapcsolatos amerikai állásfoglalásban mutatkozott meg, hiszen az Egyesült Államok ebben az esetben nem a felkelők oldalára állt, hanem a vezetést támogatta a „rend" helyreállításában. Élesen bírálta Iránt, hogy az - a síita dominanciájú felkelők oldalán - beavatkozik az ország belügyeibe, ugyanakkor elfogadta az Öböl Menti Együttműködési Tanács - élén Szaúd-Arábiával - egységeinek a felkelés leverését célzó fegyveres beavatkozását. Az USA Közel-Kelet-politikájának alakulása jól nyomon követhető az amerikai elnök beszédeiben. A beiktatása után nem sokkal Kairóban elmondott híres beszédében17 új alapokra - a kölcsönös érdekekre és kölcsönös tiszteletre, továbbá olyan, hangsúlyozottan közös alapelvekre, mint az igazság és haladás, tolerancia és emberi méltóság - helyezte az USA és a régió kapcsolatait. A 2011. május 19-i, Közel-Keletről szóló beszédét18 már nyilvánvalóan az előző hónapokban a térséggel kapcsolatos amerikai külpolitikát ért bírálatok motiválták, illetve az a szándék, hogy az Egyesült Államok vezető szerepét demonstrálja, valamint meggyőzze ezen országokat az USA-nak a saját érdekein 2012. tavasz 49
