Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
jungbert Béla társadalmat biztosítani. Az EU azt sugallja, hogy bizakodóak lehetünk a változások irányát tekintve. Az USA inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy elhúzódó politikai és gazdasági változásokkal kísért, előre nem látható átalakulásra kell számítani az arab világban. Barack Obama idei, az „Unió helyzetéről" szóló beszédében úgy fogalmazott, hogy „az arab világban végbement fordulat végkifejlete megjósolhatatlan, s Amerika számára hatalmas a tét".15 Tény, hogy az érintett arab országok gazdasága ma rosszabb helyzetben van, mint egy éve volt. Egyes szakértők szerint a térségnek egy, a Marshall-segélyhez hasonló pénzügyi segélycsomagra volna szüksége a talpra álláshoz. Márpedig ez egyrészt jelenleg többszörösen irreális, másrészt déli szomszédjainknak elsősorban nem fejlesztési pénzekre van szükségük, hanem az új helyzethez, kihívásokhoz és lehetőségekhez alkalmazható új eszközökre. Ilyenek lehetnek: az EU Task Force, a szabadkereskedelmi megállapodások, az egyenlő partneri viszony kialakítása, a gazdasági integráció logikája mentén való kapcsolatépítés. Az arab átmenet szempontjából kedvezőtlen, hogy hiányzik az olyan végső cél, mint amilyet meghatározó mozgósító erőként az euroatlanti integráció jelentett a közép-kelet-európai átalakulás idején az érintett országoknak. A partneri involválódás jogos igényét az araboknál nem az EU-hoz csatlakozás irreális gondolatával, hanem az euromediterrán kapcsolatok és a Mediterrán Unió erősítésével kell előrevinni. A nyugati világon belül - a történelmi tapasztalat miatt - Európa jobb esélyekkel indulhat ma a kapcsolatépítésben, mint az USA. A megújuló együttműködés alapja lehet most, hogy az arab világ történései ismét a világpolitika egyik központi kérdésévé váltak. Az arab-európai kapcsolatokat a jövőben a közös érdekekre kell építeni, mert mindkét oldal tud jelentős előnyöket biztosítani a másik számára. Míg az EU a politikai, társadalmi és fejlesztési területen tudja segíteni az arab átalakulást, addig arab oldalról az európai energiabiztonsághoz, a terrorizmus és az új biztonsági kockázatok elleni küzdelemhez járulhatnak hozzá az új partnerség keretei között. A forradalmak utóélete és a demokrácia jövője szempontjából mindenképpen a gazdasági és szociális kihívások kezelésének sikere lesz a meghatározó. További cél az olyan belső problémák megoldása, mint a szociális elégedetlenség, a másodlagos forradalmak populizmusának kezelése, a szélsőséges iszlám jelentette kihívás moderálása, az emberi jogok értékének társadalmi elfogadtatása, a demokratikus intézmények kiépítése és még sok egyéb. Az arab gazdaságok nemzetközi beágyazottságának alacsony szintje tartós problémává vált, még akkor is, ha ennek köszönhetően a globális pénzügyi és gazdasági válság rövid távon kevésbé sújtotta az arab országokat. Ugyanakkor ezekben az országokban a regionális és szubregionális együttműködések fejletlensége a versenyképességet csorbító hatással jár. Arab oldalról ezzel szemben az európai piacok megnyitását és a humán mobilitás javítását tekintik prioritásnak. 184 Külügyi Szemle
