Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Az „arab tavasz" és Jordánia Fel kell készülnünk arra, hogy a demokratikus választások nyomán a térségben további, a miénktől részben eltérő értékrenddel rendelkező kormányzatok kerülnek hatalomra. Hasznos lehet a kelet- és közép-európai rendszerváltások tanulsága, miközben kerülni kell a nyugati demokráciamodellek átültetésének megkísérlését. A demokráciáról vallott elképzeléseink különbözőek lehetnek, de bizonyos alapelvekből nem szabad engednünk. Az EU fellépésében a jövőben is fontos tényezőt játszik a kondicionalitás, azaz a demokratikus teljesítményhez mért támogatás. A vörös vonal a demokratikus normák tiszteletben tartása. Az emberi jogok univerzálisak, ez a téma nem lehet az arab országok belügye. Az arab világ átalakulásával átértékelődik az iszlamista szervezetek és a politikai iszlám eddigi megítélése. Nem szabad összekeverni a vallásos hitet a fanatizmussal. Mivel keveset tudunk a politikai iszlám pártjairól, nyílt párbeszédet kell velük kezdeni. Európa számára nem lehet közömbös az sem, hogy a politikai instabilitás és intolerancia veszélyezteti egyes átalakuló arab országokban - többek között - a keresztény kisebbségek biztonságát. Látjuk azt is, hogy a legtöbb helyen a keresztény kisebbség egyelőre nagyobb biztonságban érzi magát egy kiszámítható önkényuralmi rendszerben, mint egy ismeretlen kimenetelű arab demokráciában. Az európai fejlődés tapasztalatai szerint a demokratikus szabadságjogok védelmére és gyakorlására nézve legalábbis nem optimális az olyan állami berendezkedés, amelyben bármilyen vallás vagy fundamentalista ideológia válik kormányzó tényezővé. Sokan pozitívan emlegetik Törökországot, mint ahol a sikeres gazdaság a demokratikus intézményrendszerrel és a mecsetekben tartott iszlámmal párosul. Természetesen nem az etnikai és vallási törésvonalaktól szabdalt, egyébként pedig reiszlamizálódó török állam, hanem a muszlim-demokrata ideológia és a plurális modell lehet esetleg követendő modell az arabok számára. A választásokon eddig győztes politikai iszlám az arab társadalmak támogatását élvezi, szemlélete pragmatikus, liberális, toleráns és főleg erőszakmentes. Az eddigi tapasztalatok szerint nem kell tartani az iszlamista politikai pártok térnyerésétől, mert azok is elfogadják a demokratikus államszervezési elveket, céljaik egybeesnek az arab társadalmak és a demokratikus nemzetközi közösség alapvető elvárásaival. Az eddigi tapasztalatok szerint az iszlamista pártok megjelenésével a politikai küzdelem nem vált erőszakossá, nem tapasztalható szélsőséges retorika vagy a Nyugat-ellenes megnyilvánulások előretörése az egyébként sem teljesen egységes, országonként sajátságos elemeket is felmutató erők részéről. Az iszlamisták egyébként nem most és nem a nyugati elvárások hatására kezdtek el megváltozni, a pragmatikus irányváltás - legalábbis a meghatározó mérsékelt körökben és társadalmakban - már a '90-es évek óta tart, és reméljük, hogy folytatódik! 2012. tavasz 185