Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Jungbert Béla korábbi arab rezsimeket. A baloldali és nacionalista koalíció azt is hirdeti, hogy csakis a megreformált jelenlegi rezsim, illetve a király képes sikerre vinni Jordániában a megújulási folyamatot, szemben az MT elsődleges hatalomvágyával és a külföldi érdekek kiszolgálására való készségével. Ezen kívül van még egy hangsúlyos terület, ahol nyilvánvaló nézet- és érdekkülönbözőség van az iszlamisták és az új koalíció között: történetesen a szíriai helyzet megítélése. A posztszovjet Oroszországgal és Kínával hagyományosan rokonszenvező baloldali és nacionalista szekuláris erők eleve szolidárisak Bassár Aszaddal, és ideológiailag is kötődnek az ottani antiiszlamista rezsimhez. Ezzel szemben az iszlamisták köztudottan - a demokrácia nevében - az elnök azonnali eltávolítását követelik, és az Arab Liga által irányítandó külföldi beavatkozást sürgetnek. Palesztinok - palesztin származású jordánok A lakosság több mint 60%-át jelentő palesztin menekültek tudatosan kerülik az esetleg provokációnak tűnő, önálló, etnikai arculatú politizálást, ezért nincs külön pártjuk. 2012 februárjában, Háled Mesalnak, a Hamász damaszkuszi vezetőjének az évtizedes kiutasítását követő első „hazalátogatásának" idején sem vonultak fel jordániai hívei. Mindazonáltal köztudott, hogy a palesztinok közül sokan csatlakoztak az iszlamistákhoz, miközben hangsúlyozzák, hogy az nem etnikai alapú tömörülés, hanem értékválasztás: egy olyan mozgalom támogatása, amely kellően világos és radikális a palesztin nemzeti érdekek képviseletében. A palesztinok politikai visszafogottságának több oka is van. Az egyik az 1970-es jordániai szereplésük, kiemelten az ún. „fekete szeptemberhez" fűződő események emléke, amikor is palesztin gerillák - sikertelenül - megkísérelték átvenni a hatalmat az őket befogadó Jordániában. Ennek következtében az őshonos beduin törzsi elit nem nézné többé jó szemmel a „vendég" palesztinok etnikai alapú szervezkedését. A másik ok pedig az, hogy a palesztin menekülteknek az esetleges saját pártjuk melletti felsorakozása az arányos politikai képviseleti választások esetén elvben akár abszolút többségi kormányzást is biztosíthatna számukra. Ezt a többi társadalmi csoport egyrészt nem fogadná el, másrészt pedig még a palesztinok számára sem volna előnyös, mert akkor virtuális nemzeti politikai súlypontjuk a megszállt területekről látszólag Jordániába tevődne át, tálcán kínálva ezzel Izraelnek a magas labdát, miszerint Jordánia máris a de facto palesztin állam. Az arab tavasz eseményei következtében mit sem veszített jelentőségéből a közel- keleti konfliktus rendezetlenségének a súlya. Közismert, hogy Egyiptomban, Szíriában, Jordániában vagy Libanonban miként vélekednek az iszlamisták az izraeli-palesztin konfliktusról. A régi kihívás kezelésére azonban továbbra is csak az ismert nemzetközi mantrák és az ellentétes nemzeti narratívák állnak rendelkezésre. Egyiptomban és máshol a Nyugat támogatja az MT és a többi iszlamista erő részvételét a 180 Külügyi Szemle
