Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Az „arab tavasz" és Jordánia mélységének, ütemének és jellegének a hasonló megítélése játszik közre, hanem sokkal inkább az iszlamisták demokráciaértelmezésének és agresszív hatalomra törésének az elutasítása, illetve annak a megkísérlése, hogy - az arab tavasz folyamán a régióban elsőként - demokratikus választásokon legyőzzék az iszlamistákat. Ez volna Jordánia válasza az arab tavasz kihívásaira - harsogják. A koalíció tagja pillanatnyilag - tehát 2012. február közepén - a következő hat „nagyobb" párt: a Közvetlen (Direkt) Demokrata Nemzeti Mozgalom, Jordán Demokratikus Néppárt (Hásed), Jordán Állampolgári Jogok Pártja (Vahda), Jordán a Kommunista Párt, a Jordán Arab Szocialista Baász Párt, valamint a Jordán Baász Párt. Közülük néhány maga is gyűjtőpárt vagy korábbi formációk újjászerveződő maradéka. Ezek a pártok együtt tüntetnek az arányos képviseleti rendszer és a parlamentnek felelős kormányzás, valamint a demokratikus berendezkedést biztosító választási törvény mellett. Márciusig e tárgyban saját törvénytervezetet is be kívánnak nyújtani a parlamentben. A baloldali politikai erők azonban közösen sem tudtak néhány száz embernél többet felvonultatni a január közepén a miniszterelnöki hivatal előtt tartott első demonstrációjukon. Az EU Task Force-szal folytatandó egyeztetések céljából a kormányzat nemrég ösz- szeállította és átadta az Európai Unió tárgyalóinak a civil szféra szervezetei mellett a politikai pártok hivatalos listáját is. A dokumentum összesen huszonkét bejegyzett politikai pártot sorol fel, ezek közül három „baloldali", tíz „centrista", négy „nacionalista", három „pánarab nacionalista, egy „mérsékelt iszlamista", egy pedig „iszlamista". E regisztrált formációk egy része valóban létezik és működik, a többi pedig virtuális, és csakis vezetője személyéhez kötődik, tagság vagy tömegbázis nélkül. Az egyetlen iszlamista pártnak a nyilvántartott tagsága eközben nagyobb, mint a többié együttvéve. Lehetetlen megjósolni, hogy a választások napján milyen lesz a koalíció támogatottsága az iszlamistákkal szemben. Az mindenesetre máris bizonyos, hogy a baloldali-na- cionalista-centrista koalíciót alkotó pártok nagyobb része be sem jutna a törvényhozásba, ha külön, illetve egyedül indulna a választásokon. Az is világos, hogy Jordániában az iszlamistáknak ma nincs potenciális koalíciós partnerük, amit viszont ők úgy kommunikálnak, hogy egyrészt az MT a rendszerváltó reformok kizárólagos letéteményese, másrészt pedig, hogy elvben nyitottak ugyan a más pártokkal közös kormányzati felelősségvállalásra, de - főleg, ha elutasítják őket a többi pártok - abszolút győztesként talán nem is lesz feltétlen szükségük koalíciós partnerre. A kommunikációs turbulenciák közepette az antiiszlamista koalíciónak még olyan közös közleménye is megjelent, amely szerint az arab tavaszra és a megújuló Jordániára a veszélyt valójában éppen az iszlamisták jelentik, akiknek eddigi sikerét a régió egyes országaiban a nemzetközi iszlamista-amerikai-cionista összeesküvés tette lehetővé, ellopva a „pro reform" forradalmat a változások eredeti kezdeményezőitől. Be kívánják bizonyítani, hogy nem szükségszerű automatikusan és kampányszerűen mindenütt a Nyugat és arab ügynökei (1. Katar) által pénzelt reformiszlamistákkal lecserélni a 2012. tavasz 179
