Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Jungbert Béla a szakmai szervezeteket is a saját holdudvarába terelje. Erős érdekérvényesítő tényezők emellett az egyetemi diák- és oktatói szövetségek is, de ezek nem terjeszkednek túl a szakmai területükhöz kötődő szociális követeléseken. Az arab tavasz azonban mégiscsak egy új pártosodási dinamikát generált, amit nagymértékben tovább erősít a párttörvény tervezetének az előkészítése. Pártalapításra a politikai pártokról szóló, ma még hatályban lévő, 2007. évi törvény 5.§-a értelmében kerülhet sor: ehhez összesen legalább ötszáz, valamennyi kormányzóságot képviselő, igazolt tagot szükséges bizonyítani. Legújabban a leszerelt, nyugállományú katonák gondolták úgy, hogy Jordán Nemzeti Konferencia14 néven új, ultranacionalista pártot hoznak létre, amelynek jelszava „Jordánia a jordánoké". A formáció, amely jobboldali gyűjtőpárttá akar válni, a külső és a belső ellenségtől szeretné „megvédeni azt, amit még meghagytak az országból". Az Iszlám Akciófronttal szemben kíván világi alternatívát kínálni, miután az - úgymond - „nem jordán", hanem a „nemzetközi iszlamista felforgatás honi lecsapódása". A mozgalom a rendszer stabilitásának garanciáját jelentő katonák nyugdíjemelésének elvárása és az arányos képviseleti rendszert bevezető választási törvény követelése mellett, újdonságként, valami mást is kitűzött: mégpedig a jordániai nemzeti identitás újrafogalmazását. Elemzők úgy látják, hogy az ultranacionalisták még keresik saját arcukat és helyüket a politikai palettán, de majd a választások után, a politikai realizmus és pragmatizmus alapján önként betagolódnak az iszlamistákkal szembeni világi blokk pártjai közé. Ez a mozgalom mindenkit megszólít, aki jordániainak született vagy azzá vált, de ez csakis a legális rezidens státusú és állampolgárságot nyert személyekre vonatkozik. Kizárja viszont az utóbbiak közül azokat a palesztinokat, akik jordániai állampolgárságot kaptak ugyan, de 1988 után, a királyságnak a Jordán nyugati partjától (Ciszjordánia) történt jogi különválását (disengagement) követően érkeztek. Úgy fogalmaznak, hogy ez mindkét fél törekvéseit jobban szolgálja, hiszen általános érdek, hogy a palesztinok mielőbb hazatérhessenek szülőföldjükre, a majdani önálló palesztin államba. A volt katonák mozgalmának ez az üzenete várhatóan kedvező visszhangra talál majd a társadalom azon rétegei körében, amelyek attól félnek, hogy az arab tavasz turbulenciái következtében, Izrael jóvoltából bármikor ismét palesztin kényszer- migráns tömegek érkezhetnek Jordániába, alátámasztva a zsidó állam azon törekvését, hogy a hásimita királyságot alternatív palesztin otthonként láttassa. Folyamatosan jönnek létre és alakulnak át ifjúsági és baloldali csoportok is, amelyek tagsága és holdudvara azonban igen korlátozott. Viszont most először fordult elő az ország történetében, hogy baloldali, ifjúsági, centrista, nacionalista és pánarab nacionalista pártok egységfrontot hoztak létre, kifejezetten antiiszlamista platformként. A dolog érdekessége, hogy a reformpárti tömörülés némely szervezete társadalmi nézeteiben több közös pontot találna a demokratikus törekvéseket radikális módon követelő iszlamistákkal, mint egymással. Tehát a koalíció létrejöttében nem a reformok 178 Külügyi Szemle
