Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Az „arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció Jungbert Béla A z „arab tavasz" most, 2012 elején még korántsem véget ért eseményei számos további kihívást és meglepetést tartogatnak. A történések vizsgálatakor mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk, hogy ebben a térségben részben más fogalmak és elvek mentén mozgósíthatóak az emberek, mint a nyugati világban. Itt ugyanis a politikai eszmékkel szemben ma is a vallási, etnikai, törzsi és a személyiségekhez kötődő érdekközösség a domináns. Még akkor is így van ez, ha nyilvánvaló, hogy a diktatórikus rezsimekkel szembeni általános kiszolgáltatottság és az élhető jövő képének totális hiánya ugyanúgy az utcára vitte - elsősorban - a fiatalokat, mint az országonként sajátos gazdasági és társadalmi viszonyokból származó szociális problémák. A természetes szabadságvágy aztán egyre több arab országban éri el a diktátorok elűzését követő demokratikus választások kiírását; ezek eredményeképpen azonban rendre nem a forradalmakat megvívó fiatalok és a Nyugat által oly szívesen látott liberális demokrata és egyéb szekuláris polgári erők, hanem a reményeink szerint csak mérsékelten iszlamista irányzatok öröklik meg az immár legitim hatalmat. A térség új rezsimjeit figyelve úgy tűnik, a koalíciós kormányzás - remélt - kényszere, a vezetési felelősség súlya és a pragmatizmus, nem utolsósorban pedig a nyugati segélyekre való rászorultságuk lehet számunkra a kapaszkodó, amikor a stabilitás és a demokrácia együttes erősödését vizionáljuk az esetükben. A problémák természetesen eltérő típusúak és súlyúak az egyes országokban. Míg az Öböl menti országokban a szociális juttatásokkal egyelőre sikerül elaltatni a demokratikus változások igényét, máshol - így mindenekelőtt Egyiptomban - több objektív nehézségre egyetlen rezsim sem tud tökéletes és racionális megoldást. A regionális hatalomért és befolyásért folyó versengés is tovább bonyolítja a helyzetet. Irán és Szaúd-Arábia feszültsége, Törökország középhatalmi aspirációi, Izraelnek a stratégiai erőfölény megőrzésére irányuló törekvései és az USA változó regionális érdekei, valamint a jelentőségében egyáltalán nem visszaszoruló palesztinkérdésre és az iráni nukleáris kihívásra adható lehetséges válaszok, továbbá a Szíriái válság nemzetközi kezelésében tapasztalható - egyúttal a líbiai beavatkozás megítélésében is megnyilvánult - bizonytalanság mind ezt támasztja alá. 166 Külügyi Szemle
