Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
Csicsmann László A szervezet konzervatívabb csoportjainak véleménye került társadalmi vitára 2007- ben. Az állásfoglalás szerint Egyiptom mindenkori elnökének muszlim férfinak kell lennie (nők és keresztények nem indulhatnának az elnökségért), illetve az elnök munkáját egy, az iráni Őrök Tanácsához hasonló vallási testület segítené, de csak tanácsadói jogkörrel.40 A 2010-es parlamenti választás előtt a Muszlim Testvériség - meglehetősen pragmatikusan - szorosan együttműködött a szekuláris pártokkal. Ez utóbbiak között is kiemelkedik a Nemzeti Összefogás a Változásért (al-Dzsamáijja al-Vatanijja lil-Taghajjor) nevű szervezet, amelynek élére a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség korábbi főtitkára, Mohamed ElBaradei került. A nemzetközileg elismert egyiptomi politikussal való együttműködés a Muszlim Testvériség rugalmasságára és a politikai realitások helyes felmérésére vall. A Muszlim Testvériség más szekuláris pártokkal közösen követelte az alkotmány bizonyos cikkelyeinek a módosítását. 2010-ben a szervezet élére új spirituális vezető került Muhammed Badie személyében, aki a mozgalom első generációjához tartozik. Az állatorvosi végzettséggel rendelkező Badie tizenkét évet töltött börtönben Nasszer elnöksége alatt. Az idősebb szárny tagjaként a mozgalomnak inkább a társadalmi, s nem annyira a politikai jellegét hangoztatta. Mindez azonban nem mond ellent annak, hogy - mint az már szóba került - Badie 2010 őszén bejelentette, hogy a Muszlim Testvériség a parlamenti helyek 30 százalékáért fog versenybe szállni a közelgő parlamenti választáson. Tette ezt annak ellenére, hogy a választások előtt Mohamed ElBaradei világossá tette, hogy szekuláris csoportjával bojkottálni fogja a politikai eseményt. A Muszlim Testvériségen belüli törésvonalak azonban lehetővé tették, hogy a pragmatistább szárny is hallassa a hangját, akik elveszett lehetőségként élték volna meg a választások teljes bojkottját. Végül a 2010. novemberi parlamenti választások második fordulójában a Muszlim Testvériség is csatlakozott az ellenzéki összefogáshoz és bojkottot hirdetett. Az új parlamenti alsóházban ezúttal - a bojkott következtében - az iszlamista képviselők (egy kivétellel) nem jutottak helyhez.41 A 2011. január 25-én kezdődött egyiptomi tüntetésekre az iszlamista mozgalom megfontoltan és lassan reagált. A szervezet vezetése pontosan tudatában volt annak, hogy az ehhez hasonló megmozdulásokat a rezsim az iszlamista veszélyre hivatkozva erőszakosan vérbe fojtja. Muhammed Badie január 31-én interjút adott a France 24-nek, amelyben felvázolta az általa vezetett mozgalom követeléseit.42 A Muszlim Testvériség álláspontja semmiben sem különbözött a szekuláris pártok által artikulált követelésektől. Badie Hoszni Mubárak lemondására, szabad választásokra és alkotmánymódosításra szólította fel az egyiptomi vezetést. Az iszlamisták azokban a napokban csatlakoztak a tüntetésekhez, és jelentős szerepük volt abban az ellenzéki összefogásban, amely végül Hoszni Mubárak február 11-i lemondásához vezetett. 114 Külügyi Szemle