Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
A mérsékelt iszlamista mozgalmak Mubárak lemondását követően az elnöki jogkörök a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsához (al-Madzslisz al-Aala lil-Kuvvát al-Muszallaha) kerültek. A politikai átmenet folyamatában a Muszlim Testvériség az élére állt azoknak a hangoknak, amelyek a lehető leghamarabb a civil kormányzáshoz való visszatérést, szabad választásokat és új alkotmányt követeltek. 2011 februárjától a szervezet konstruktívan együttműködött a katonai vezetéssel, és melegen üdvözölte a márciusi alkotmánymódosítást. Ok is - miként más iszlamista csoportok - úgy vélték, a népszavazással megerősített alkotmánymódosítás jelenleg elegendő, és - szemben más szekuláris csoportokkal (mint pl. az ElBaradei vezette szervezet) - nem követelte, hogy azonnal új alkotmányt írjanak. Az iszlamista csoportok között egyetértés van abban, hogy az egyiptomi alkotmány második cikkelye, amely szerint az iszlám az államvallás, illetve az iszlám törvénykezés alapelvei a törvényhozás legfőbb forrását jelentik, elegendő biztosítékot szolgáltat az iszlám elvek képviseletére.43 Egyiptom ebben az értelemben sohasem volt szekuláris állam, mint ahogy azt számos liberális csoport beállítja. Az iszlamisták pedig tudatában voltak annak, hogy az iszlám állam megvalósulásának esetleges követelése beárnyékolná a politikai népszerűségüket is. Muhammed Badie 2011 tavaszán bejelentette, hogy a Muszlim Testvériség a török- országi AKP mintájára pártot fog alapítani. A Szabadság és Igazságosság Pártot 2011. április 30-án regisztrálták az egyiptomi hatóságok, s ezzel a mozgalom több évtizedes céljai váltak valóra. A pozitív elbírálásra annak ellenére került sor, hogy még mindig hatályos az a párttörvény, amely alapján korábban nem legalizálták a mozgalom által alapítandó pártot. A Szabadság és Igazságosság Párt az alapítók szándéka szerint teljes függetlenséget élvez a Muszlim Testvériségtől. A valóságban a párt vezető tisztségeit a Muszlim Testvériség középkorú, pragmatista szárnya foglalta el, amely korábban jelentős parlamenti tapasztalatra tett szert. Isszám al-Iriján, a mozgalom korábbi szóvivője, aki kifejezetten pragmatikus álláspontjáról volt ismert, a főtitkár-helyettesi posztot kapta. Szaad al-Katátní - a Muszlim Testvériség parlamenti frakciójának korábbi vezetője - a párt főtitkára lett. Muhammed Murszí pedig az párt elnöki székébe került. A Szabadság és Igazságosság Párt valamennyi vezetőjének le kellett mondania az anyaszervezetben (pl. a Súra Tanácsban) betöltött posztjáról. Ezt a két szervezet közötti függetlenség bizonyítékának szánták. Mahmúd Húszéin, a Muszlim Testvériség főtitkára az alábbi nyilatkozatot tette a párttagsággal kapcsolatban: „Ahogy korábban mondtuk, a mozgalom úgy döntött, hogy egyetlen tagja sem csatlakozhat máshoz, mint a mozgalom pártjához."44 A Szabadság és Igazságosság Párt megalapítása és a vezető tisztségviselők megválasztása jelentős felzúdulást váltott ki a Muszlim Testvériség legifjabb generációjából. Számos fiatal nem értett egyet azzal, hogy a középkorú generáció tagjait jelölték, illetve azzal sem, hogy a párt a gyakorlatban nem független az alapító szervezettől. Például a tagok nem választhatják meg a vezetőket, hiszen azokat a Muszlim Testvériség jelöli. 2012. tavasz 115
