Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
Csicsmann László kiemelkedő népszerűségnek örvendő iszlamista szervezetek meghatározó szerepet töltenek be az új politikai struktúra kifejlődésében. Az egyiptomi és a tunéziai parlamenti választások eredményei azt bizonyítják, hogy a szekuláris politikai pártok nem voltak képesek megszólítani a lakosságot. Tunéziában - a parlamenti választásokat követően - az éveken keresztül betiltott Hizb al-Nahda [Újjáéledés Pártja] alakíthatott koalíciós kormányt. Egyiptomban a Muszlim Testvériség 2011-ben alapított politikai pártja, a Hizb al-Hurrijja va-l-Adála [Szabadság és Igazságosság Párt] nyerte meg a parlamenti helyek alig kevesebb mint 50 százalékát, és nagy meglepetésre, a szalafita irányzatot követő Hizb al-Núr [a Fény Pártja] az alsóházi képviselők 24,3 százalékát adja. 2012. január 23-án, az egyiptomi parlament alsóházának a választásokat követő első ülésén Szaid al-Katátnít, a Muszlim Testvériség egy korábbi emblematikus figuráját választották a parlament elnökévé. A példák között említhetnénk Marokkót is, ahol a VI. Mohamed király által kezdeményezett alkotmánymódosítást követő választásokon az iszlamista Hizb al-Adála va-l-Tanmija [Igazságosság és Fejlődés Pártja] szerzett többséget és kapott - a monarchia történetében először - kormányalakítási megbízást. A fenti politikai fejlemények következtében megfogalmazódott a Közel-Kelet iszlamista átrendeződésének, vagyis egy új iszlamista hullámnak a tézise, amely szerint az arab országokban zajló felkelések legfőbb politikai győztesei az iszlamista szervezetek, amelyek kitöltötték a hatalmi-politikai vákuumot. Egyesek az arab tavasz folyományaként iszlamista őszről vagy iszlamista félről11 beszélnek, míg mások eleve az arab forradalom helyett az iszlám forradalom kifejezést használják. Ali Akbar Szálehi külügyminiszter 2011-ben, az Iránban rendezett iszlám újjáéledésről szóló konferencia megnyitó beszédében annak a véleményének adott hangot, hogy az arab tavasz az iszlám újjáéledés egyik legújabb hulláma.12 Az iszlamista pártok politikai szereplésének értékelésével kapcsolatosan megoszlanak a vélemények az elemzők között. Térnyerésüket a szakirodalom homlokegyenest ellentétesen ítéli meg. A szkeptikusok annak adnak hangot, hogy az iszlamisták a demokráciát eszközként használják fel végső céljuk, az iszlám állam megvalósításához. Bassam Tibi például egyik tanulmányában azt állítja, hogy míg az iszlám és a demokrácia összeegyeztethető, addig az iszlamizmus és a demokrácia biztosan nem.13 Az optimisták ezzel szemben a demokratikus átmenet kiteljesedését látják az iszlamista pártok politikai részvételében, illetve győzelmében. Továbbá azzal a kritikával illetik a szkeptikusok álláspontját, hogy azok túlértékelik az iszlamisták szerepét az átmenetben, s a választási eredményeket kiragadják a politikai kontextusból.14 A fenti bevezetés számos kutatási kérdést vet fel. Beszélhetünk-e az 1960-as, '70-es évekhez hasonló iszlám újjáéledésről? Mivel magyarázható az iszlamista pártok választási sikere? Milyen következményei vannak az iszlamisták választási győzelmének a nyugati világra nézve, illetve a belpolitikában a különféle politikai és társadalmi csoportok (pl. nők, vallási kisebbségek) számára? Jelen tanulmány az arab világban végbemenő politikai 104 Külügyi Szemle
