Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - Fejérdy Gergely: A francia kultúrdiplomácia főbb törekvései és lehetőségei Magyarországon 1945 és 1990 között
Fejérdy Gergely elemzésben is hangsúlyozta, hogy a francia kulturális jelenlét milyen kézenfekvő lehetőségeket rejt a két ország kapcsolatai fejlődésének tekintetében. A diplomata elemzésében a többi között ezt írja: „Egyidejűleg a német komoly befolyás megszűnésével és az olasz fasizmus eltűnésével, ez a terület teljesen elhagyatott, szabad maradt, és csak Franciaországnak tartogatja magát, hogy ebből hasznot húzzon. Egyébiránt ebbe az irányba hat az a nagy szabadság, amit a szovjet hatóságok hagynak azoknak a magyar szervezeteknek, amelyek a magyar tanterveket állítják össze, és lehetőséget adhatnak a francia nyelvoktatás egyetemi és iskolai terjesztésére. Ez utóbbi egyébként kedvező megítélésnek örvend, Franciaországot ugyanis a kontinensen a nyugati kultúra képviselőjeként tartják számon [...] Mindezen körülmények között úgy tűnik számomra, hogy a könyvterjesztés területén, hasonlóképpen konferenciák vagy egyéb művészeti bemutatókon keresztül, Franciaországnak széles körű cselekvési lehetősége van."21 1947 tavaszára egy budapesti francia intézet megnyitása és a kulturális egyezmény aláírása kézzelfogható távolságba került. Franciaország egyre nagyobb aktivitást mutatott. Először az oktatás területén próbálta megerősíteni pozícióit és bővíteni lehetőségeit. A budapesti, szegedi és debreceni egyetemi francia lektorátusok helyreállításán kívül a nyelv középiskolai tanítását is szorgalmazta. Maga a követség és természetesen az Alliance Frangaise is szervezett nyelvórákat, de leginkább a meglévő franciaorientált egyházi iskolákra, kollégiumokra támaszkodott. így indította el 1946 szeptemberében a többi között a gödöllői premontrei gimnázium is francia származású tanárokkal, Gauquié követ jelenlétében az 1938 és 1944 közt már működő, francia tannyelvű képzését.22 Hasonlóképpen, például Budapesten a Notre Dame de Sion leánynevelő intézet és középiskola, a Sacré Coeur és a marista testvérek intézményeiben is folyt francia nyelvoktatás. 1947-re azonban, minden erőfeszítés ellenére, az idegen nyelvet tanulók körében all százalékos német mellett a francia még mindig alig érte el az egy százalékot.23 Az oktatáson kívül jelentős hangsúlyt helyezett Franciaország az ösztöndíjakra is. Már 1945-ben tíz magyar kapott lehetőséget ilyen formában tanulmányútra.24 A színház, a film, továbbá a tudósok, írók, újságírók utaztatása, a rádióadások, baráti körök, társaságok mind a két ország kulturális kapcsolatainak megerősödését hozták. Végül, a Szende Pál utcai hatszobás lakásban, 1947. június 1-jén nyílt meg a nagy- közönség előtt a budapesti Francia Intézet, összefogva Franciaország magyarországi kulturális tevékenységeit. Működését anyagi tekintetben a Quai d'Orsay-nak a kulturális kapcsolatokért felelős főosztálya, a DRC biztosította.25 Igazgatója Raymond Warmer lett, mellette Guy Turbet-Delof vett részt aktívan az ügyek intézésében. Már 1947 júliusában nagy sikerként könyvelhette el az intézet, hogy az általa szervezett képzésre 66 franciatanár jelentkezett.26 Franciaország magyarországi kulturális jelenlétét illetően nagyon hamar meghatározó jelentőségre tett szert ez a szerény körülmények között működő intézmény. Jóllehet a magyar hatóságok egyetértésével és bátorítása mellett állt fel ez az intézet, Budapest egy átfogó kulturális megállapodás keretei között kívánta hivatalosan is elismerni. Ennek érdekében a magyar fél 1946 augusztusában már konkrét 56 Külügyi Szemle
