Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - Fejérdy Gergely: A francia kultúrdiplomácia főbb törekvései és lehetőségei Magyarországon 1945 és 1990 között
A francia kultúr diplomácia főbb törekvései és lehetőségei Magyarországon 1945 és 1990 között tervezettel állt elő.27 Több hónapos, bizottságokban zajló egyeztetés után, 1947-re készen állt az egyezmény, aláírása azonban váratott magára. Francia részről nem sürgették; a cél az volt, hogy az 1947 őszére tervezett hivatalos megnyitó előtt kerüljön rá sor. Az elképzelés ugyanis az volt, hogy az Eötvös Kollégium ötvenéves jubileumi ünnepségével egybekötve, Louis Joxe, a párizsi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya igazgatójának jelenlétében kerüljön ünnepélyes átadásra a budapesti Francia Intézet. Az 1947 nyarán lezajlott magyar és nemzetközi események (például Nagy Ferenc miniszterelnök kényszerű lemondása) óvatosságra intették Franciaországot. Hiába próbálta a magyar kormány nevében az oktatási miniszter, Ortutay Gyula - például azzal, hogy díszvacsorát rendezett Gauquié tiszteletére - előrébb hozni a kétoldalú kulturális megállapodás aláírását, a francia fél nem látta érettnek a helyzetet az augusztusi magyarországi választások előtt.28 1947 őszén azonban az új külügyminiszter, Molnár Erik kérte a francia követet, hogy a megállapodás aláírására a Francia Intézet ünnepélyes megnyitásával egy időben, 1947 novemberében kerüljön sor. Ezzel párhuzamosan, 1947 októberében Budapest egy újabb, Párizs számára nehezen elfogadható módosított egyezményszöveggel állt elő, majd novemberben az aláírás újabb elnapolását kérte. Franciaország így lemondta az ünnepélyes megnyitót, a Francia Intézet hivatalos elismerése és a párizsi egyetemhez való csatlakozási lehetősége függőben maradt.29 1948-ra a francia-magyar kapcsolatokban bekövetkezett sorozatos incidensek30 egyre távolabb tolták a kulturális megállapodás aláírását, amely a szovjet-magyar barátsági szerződés után gyakorlatilag lekerült a napirendről. Noha Párizs számára a Kominform létrejötte után nyilvánvalóvá vált, hogy a vasfüggöny mögötti országok felé irányuló francia kultúrpolitika egyre több nehézségbe fog ütközni, mégis megpróbált a lehetőségekhez mérten kitartani a második világháború után megfogalmazott főbb irányvonalak mellett.31 így továbbra is az egyetemekkel és a tudós körökkel próbálta elmélyíteni a kapcsolatokat, de törekedett arra, hogy ne szigetelődjön el, és a szélesebb néprétegek felé is közvetíteni tudja a francia kultúrát, szellemiséget, legalább a nyelvoktatáson, előadásokon, kiállításokon keresztül. így még 1948-ban is nagy számban érkeztek a speciális szakterületek szakemberei Budapestre előadásokat tartani, és a francia nyelvoktatás is jó eredményeket tudott felmutatni. 1948 augusztusában a párizsi népi kórus is sikert aratott. Gauquié követ még az 1948. októberi elemzésében is kielégítőnek tartotta a kulturális kapcsolatokat.32 Mindazonáltal Párizsban 1948- ban lényegében új korszak kezdődött. Közép-Európa esetében már a megmaradásra és a kommunista propaganda elleni küzdelemre került a hangsúly. A szocialista Jules Moch belügyminiszter 1948. május 18-án Károlyi Mihálynak, a párizsi magyar követnek kifejtette: „Kérem, mi nagyon jól tudjuk, hogy a kommunisták a kultúrát is arra használják fel, hogy bolsevik propagandát csináljanak. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy az idegenek Párizsban a francia kommunistákat erősítsék. Ameddig a világpolitikai helyzet olyan, amilyen, nem is kívánom a francia-magyar kulturális viszony kimélyítését."33 2011. nyár 57
