Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István és kortársai a diplomácia első világháborúban bekövetkezett válságáról
A fel nem fedezett Bibó Mannheim szerint ez a forradalmi elem különbözteti meg az utópikus tudatot az ideologikus tudattól.56 A második világháború után teret nyert ún. realista gondolkodók a diplomácia válságát lényegében a liberális internacionalizmus térnyerésének tulajdonítják, amelyet a politikai realitástól elrugaszkodott utópiaként bélyegeztek meg. Utópia vagy idealizmus alatt pedig a hatalmi tényező nemzetközi kapcsolatokban való figyelmen kívül hagyását - és a morális tényezők túlhangsúlyozását - értették. Ezeknek az ideáknak a nevében az új diplomácia nemcsak szakítani kívánt az addigi gyakorlattal, de el is ítélte azt, és teljesen új megoldásokkal kívánta garantálni a nemzetközi békét. A politikusok közt általában Wilson elnök, illetve az európai diplomáciában járatlan, korábban elszigetelési politikát folytató Amerika idealizmusának tulajdonítják ezt a fordulatot.57 Az új diplomácia alapelveit Wilson tizennégy pontban fogalmazta meg. Az első világháborút lezáró versailles-i béke és a háború utáni rendezés lényegében ezeknek az elveknek a nevében történt. Valójában az új diplomáciai gyakorlat már a háború során megmutatkozott annak totálissá válásában (vagyis abban, hogy a háborút nem konkrét politikai célkitűzés eléréséig, hanem az ellenség totális megsemmisítéséig vívták). Ebben a háborús politikában pedig Amerikán kívül valamennyi szövetségese részt vett. Mint arra a következő cikkekben kitérünk, Bibó - kortársaival ellentétben - nem az utópikus gondolkodásra vezeti vissza a háború okát, hanem egy sokkal alapvetőbb forradalmi változásra: a legitimitás megváltozására. Ennek kezdetben forradalmasító, később konszolidáló hatást tulajdonít. Elemzését alátámasztani látszik, hogy az első világháború során bekövetkezett fordulat tartósnak bizonyult, vagyis a válság mögött egy mélyebb átalakulás vette kezdetét. * E tanulmány Bibó gondolatait kívánta párhuzamba állítani azokkal a gondolkodókkal, akikkel - a cikk állítása szerint - egy tudósközösséget alkotott. Nemzetközi vonatkozású írásaiban Bibó, kortársaihoz hasonlóan, a diplomácia válságáról ír. Ennek érdekében a tanulmány a stratégia és a diplomácia viszonyát kívánta tisztázni, illetve megmutatni a diplomáciában az első világháború során bekövetkezett fordulatot, amelyet Bibó és kortársai a diplomácia válságának egyik okaként/tüneteként tartottak számon: a stratégiai gondolkodás előtérbe kerülését a diplomácia rovására. A diplomácia válságának következménye a háború befejezésére való képtelenség volt. Az első világháborút húszéves béke követte ugyan, mégsem csitultak azok a politikai viták, amelyek a háború befejezése körül, már a békekonferencián megfogalmazódtak. A nemzetközi közösség ideológiai megosztottsága nem szűnt meg. A következő két cikk Carr,58 illetve Polányi Károly59 összefoglaló elemzésén keresztül mutatja be, hogy az angolszász országokat is megosztó ideológiai vita milyen konkrét kérdések körül rajzolódott ki, illetve Bibó reflektálását erre a vitára. 2011. tél 187
