Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István és kortársai a diplomácia első világháborúban bekövetkezett válságáról
A fel nem fedezett Bibó A békeszerződés immár nem úgy jelent meg a legyőzőitek számára, ahogyan minden jó békeszerződésnek meg kell jelennie, mint egy lezárt történeti tény, hanem úgy, mint egy elveszített per, melynek újrafelvételéhez nem kell más, mint új bizonyítékok produkálása.19 A demokratikus országok tapasztalatlansága és tanácstalansága azonban önmagában nem ad magyarázatot arra, milyen okok miatt kerültek a stratégiai szempontok előtérbe a diplomáciai szempontok rovására; még kevésbé arra, hogy a második világháború során miért ismétlődött meg ugyanez. Az, hogy a háború hajlamos totálissá válni, eszkalálódni, a háború logikájából következett. Ezt a logikát a legkövetkezetesebben - szintén Clausewitzre hivatkozva - Raymond Aron fejti ki.20 A háborús célokat éppen azért vetették alá korlátozott politikai céloknak, hogy elkerüljék, hogy egy közösség több generációt felölelő erőfeszítése rövid idő leforgása alatt semmivé váljon.21 Az indulatmentes háború a klasszikus diplomácia intézménye volt. Kialakulásában nagy szerepe volt a vallásháborúk keserű tapasztalatának, amikor is a kontinentális Európa országai több évtizeden keresztül élethalálharcot vívtak egymással, anélkül azonban, hogy képesek lettek volna legyűrni a másikat. A kérdés tehát úgy is feltehető: miért szakítottak Európa országai a korlátolt háború több évszázados és sikeres gyakorlatával, s tértek vissza a korlátlan háború vészterhes gyakorlatához/elméletéhez. Bibó ugyanis a totális háború fogalmának a 18-19. századi megjelenését már a válság előszelének tartja. Az Áron által is hivatkozott Carl von Clausewitz (1780-1831), az elmélet egyik legismertebb kidolgozója, porosz katona és hadászati teoretikus, aki maga is részt vett a napóleoni háborúkban, ugyanakkor az államok fegyveres konfliktusát párbajként fölfogó, korlátozott háború gyakorlatának a szorgalmazója. Clausewitz nem használja a totális háború kifejezést, csak a háború logikájáról beszél. Bibó így ír erről: A monarchikus-feudális európai államrend megrendülésének harmadik tényezője a totális háború elméletének és gyakorlatának újbóli megerősödése volt. A totális háború elmélete először a 18-19. század hadtudományi irodalmában jelent meg, és fordult szembe a 17-18. század korlátozott, szisz- tematikus, „játékos", „komolytalan" hadviselésével, nem értve meg annak rendkívüli civilizációs jelentőségét a még korábbi korszak, a harmincéves háború totális háborús gyakorlatával szemben. A korlátozatlan háború elmélete ugyanarról a tőről fakadt, mint az uralkodói machiavellizmus újramegerősödése a 18. században; minthogy azonban a korlátozatlan háborút ténylegesen először a francia forradalom vette igénybe az általános védkötelezettség formájában, s a napóleoni hadviselés terjesztette ki egész Európára, így egyike lett azoknak a tényezőknek, melyek elsősorban a forradalom eszmevilágát kompromittálták bizonyos időre Európában.22 2011. tél 179
