Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István és kortársai a diplomácia első világháborúban bekövetkezett válságáról
Sárváry Katalin A klasszikus felfogás egyben azt jelentette, hogy a stratégiai célokat mindig diplomáciai céloknak vetették alá: a háborút a diplomáciai célok határozták meg. Clausewitz híres aforizmája - mely szerint „a háború a politika folytatása más eszközökkel" - lényegében ezt a gondolatot fejezi ki. Áron szerint többek között ez az, ami megváltozott az első világháború során. A stratégia átvette az irányítást a diplomácia felett, ami azzal járt, hogy a háborút konkrét és korlátozott célkitűzések elérése helyett az ellenfél teljes megsemmisítéséig folytatták.15 Azt gondolták, hogy ez majd teljesen szabad kezet enged a diplomáciai tárgyalóasztalnál. A végtelen célok miatt azonban a háború elhúzódott és totálissá vált. A háború tétje megnövekedett, mivel immár nem egy konkrét ügyben kellett engedni, hanem valódi élet-halálharcról volt szó. A békekonferenciát nem a háború kitöréséért felelős okok megszüntetésére, hanem bűnbakkeresésre használták. Bibó is úgy látja, hogy az államok nem voltak tisztában a háború kitörésének okaival, hogy miért folyik a háború, s a háború szörnyűségeiért a vesztes országokat tették felelőssé: A versailles-i békeszerződés nem azért volt rossz, mert túl szigorú volt, vagy túl enyhe, hanem mert nem zárta le a kérdést, melyből az első világháború megszületett: a német politikai keret végleges megalakulásának kérdését. Nemcsak, hogy nem zárta le, de még csak meg se kísérelte lezárni, még a leghalványabban se tette tudatossá, hogy mi az a kérdés, amit meg kell oldani. Szinte teljesen hiányzott belőle az a minden eddigi békeszerződésen domináló tendencia, hogy valaminek a végére pontot tegyen. A demokratikus Európa elfelejtett valamit, amit a feudális Európa tudott: a békecsinálás művészetét.16 A kortársak által is felsorolt másik ok a demokratikus országok tapasztalatlansága:17 „A demokrácia történetében azonban először fordult elő, hogy Európa egyetemes politikai szerkezetét és státusát rendező békét úgyszólván kizárólag demokratikus apparátussal és módszerekkel kellett megkötni, s a demokrácia ennél az első kísérletnél megbukott. Ez volt az a szakadék, amibe az európai emberiség 1918-ban belezuhant."18 A vesztes országok megbüntetése önmagában nem szüntette meg a háború kitörésének okait, ezért az államok összebékítésére sem volt alkalmas. Az indulatok csillapodásával a háború egyoldalú felelősségének kimondása már nem tűnt meggyőzőnek. így nem meglepő, hogy a két világháború közti kor a válság időszaka, és csak idő kérdése volt, hogy mikor tör ki egy újabb háború: Amilyen arányban ugyanis elcsendesedtek az első világháború által felvert indulatok és világosabbakká váltak a háború komplex okai, annál kevésbé volt meggyőző a győztesek számára is, hogy Németország „okozta" a háborút, és „felelős" érette. Ezzel együtt azonban meggyengült annak a jogszabálykomplexumnak, a békeszerződésnek a „kötelező" ereje is, melynek számos rendelkezése a bűnösség kimondásán alapult. 178 Külügyi Szemle