Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története De Gaulle tábornok elnöksége alatt (1958-1969)
Garadnai Zoltán is (1960. november 2.). A tárgyalás hangnemét alapvetően a német csapatoknak egy franciaországi gyakorlaton való részvétele által kiváltott magyar műfelháborodás, illetve annak francia részről történő elutasítása határozta meg, de a beszélgetés során a két ország viszonyát megterhelő politikai konfliktusok is szóba kerültek.12 Minimális politikai aktivitást a francia és a magyar parlament közötti kapcsolatfelvétel jelentett.13 Ebben az időben azonban - a magyar elképzelések ellenére - továbbra is elsődlegesen a kulturális, illetve a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi együttműködés területén lépett előre a két ország kapcsolata,14 itt volt viszonylagos fejlődés tapasztalható; vagyis Magyarország esetében is a szakdiplomáciák vették át a kapcsolatépítés szerepét. 1960 nyarán magyar-francia légügyi egyezményt írtak alá, és ugyanezen év szep-temberében megindult a közvetlen Budapest-Párizs járat. 1961-ben a kulturális kapcsolatok is kimozdultak a holtpontról, mivel október 25-én Párizsban kulturális csereprogram aláírására került sor.15 1945 óta ez tekinthető az első alkalomnak, hogy a két ország a kulturális kapcsolatok rendezése és fejlesztése kapcsán hivatalos megállapodást kötött, és a változások szükségességére már a francia fél is jobban odafigyelt.16 A kulturális kapcsolatok jelentőségét mutatja, hogy magyar részről igyekeztek az abban rejlő politikai-diplomáciai - és természetesen ideológiai - lehetőségeket kihasználni.171961 végén francia és magyar részről is összefoglaló elemzések készültek a kétoldalú kapcsolatok változásaira vonatkozóan; Eduard Hütte tanácsos, ideiglenes ügyvivő készítette az első komolyabb átfogó elemzést Kádár János személyéről és rendszeréről,18 míg magyar részről számvetést készítettek az előző évi eredményekről.19 A Politikai Bizottság 1962. május 29-én határozatot hozott arról, hogy a „fejlett kapitalista országokkal való kapcsolataink a viszonosság elvén alapuljanak."20 A gazdasági kapcsolatokban a kereskedelmi egyensúlyhiány jelentette a fő nehézséget, de ebben Magyarország egyértelműen osztozott a többi kelet-közép-európai ország sorsában.21 A „magyarkérdésben" a franciák álláspontja nem változott érdemben.22 Magyar részről 1962-ben már a nemzetközi helyzet kedvező változását feltételezték, és Péter János külügyminiszter a követi konferencián (1962. július 30.-augusztus 4.), magyar diplomaták előtt tartott beszédében az új magyar külpolitika fő céljaként a nemzetközi aktivitás növelését jelölte meg, és az alábbi tartalmi vonásokat emelte ki:- a nemzetközi partnerekkel (a nyugati országokkal is) a békés egymás mellett élés alapján kell felvenni a kapcsolatot azon cél érdekében, hogy a termonukleáris háborút elkerüljék;- a szocializmus világméretű győzelme érdekében kell dolgozni, és ilyen kontextusban kell keresni az együttműködést a kapitalista országokkal;- gyengíteni kell a nyugati integrációs törekvéseket, és meg kell akadályozni Ausztria ahhoz történő csatlakozását; 158 Külügyi Szemle
