Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története De Gaulle tábornok elnöksége alatt (1958-1969)
A magyar-francia kapcsolatok története- Magyarország helyének megtalálása a szocialista országok között, kihasználva azt a lehetőséget, amit a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat ad, továbbá növelni kell Magyar- ország nemzetközi tekintélyét.23 Mindezeket együttvéve, a magyar-francia politikai-diplomáciai kapcsolatok a magyar belpolitikai élet konszolidációjának függvényében alakultak, de francia részről is érezték, hogy változtatni kell a magyarországi francia jelenléten.24 Párizs a kétoldalú kapcsolatok rendezésének megkönnyítése érdekében 1962-ben Pierre Francfort személyében25 új követet küldött Budapestre.26 A fő problémát a magyar fél számára így egyre inkább az jelentette, hogy a politikai kapcsolatok tekintetében az ország az 1956-os forradalom utáni megtorlások emléke és a fogvatartottak nagy száma miatt továbbra sem volt „szalonképes", és így nem tudott érdemi partnerként megjelenni. A nyitás és a belső enyhülés őszinteségét az általános amnesztiával kellett bizonyítani, és amikor a magyarkérdés végleg lekerült az ENSZ közgyűlésének napirendjéről, egy új szakasz kezdődhetett el.27 A francia keleti nyitási politika első lépései (1963-1966) A De Gaulle-i külpolitika 1963 elejétől új tartalommal is kiegészült,28 és már magában foglalta a keleti nyitási lépéseket, amelyet a francia elnök a nemzetállamokra alapozódó európai egyesülés folyamatába helyezett, és a németkérdés rendezése került a kapcsolatépítés fókuszába.29 A Franciaországgal kialakítandó kapcsolatok jelentősége a keleti tömb országaiban is megerősödött, de ahhoz eltérő alapállásból és eltérő céllal viszonyultak - így a kapcsolatépítés formai és tartalmi elemei országonként eltértek egymástól. A keleti kapcsolatok alakulása ugyanakkor szorosan kötődött De Gaulle- nak a nyugati szövetségi rendszeren belüli pozíciójának változásához; vagyis Párizs és Moszkva viszonyát is döntő mértékben a kelet-nyugati szembenállás realitásai és konfliktusai határozták meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Franciaország keleti kapcsolatainak alakulására a Francia Kommunista Párt belpolitikai jelentősége is hatással bírt - a párton keresztül a szovjetek befolyása a De Gaulle-i döntéshozatalra erősebb lehetett, mint ahogy azt feltételeznénk.30 Ennek legfontosabb következménye az volt, hogy Franciaországban 1958 után a Szovjetunióról és a kelet-európai kommunizmusról alapvetően pozitív kép alakult ki, ami a hullámzó kapcsolatépítés és a kölcsönös előítéletek ellenére elősegítette az 1963-1968 közötti közeledést.31 A francia-német barátsági szerződés megkötése utáni moszkvai hangulatot jól mutatja, hogy az valósággal sokkolta a szovjeteket, mivel a közös ellenség elleni harcban addig meglévő francia-szovjet szolidaritás végét látták benne, és a németek politikai megerősödésétől, illetve atomfegyverhez jutásától tartottak.32 2011. tél 159
