Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Sáringer János: Fejezetek a magyar külügyi igazgatás 1945 és 1948 közötti történetéből
Sáringer János valamely társminisztériummal vagy egyéb hatósággal közölni. A miniszter helyett például Velics László rendelte el, hogy „a rejtjelsürgönyök szószerinti szövege házon kívül semmi esetre sem továbbítható, hanem csak azok tartalma közölhető, teljesen átstilizált szövegben, más hatósággal."52 1946 tavaszán a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szóbeli jegyzékben közölte, hogy engedélyezi a Külügyminisztérium és a már felállított, illetve a jövőben felállításra kerülő magyar külképviseletek közti összeköttetés fenntartása céljából létrehozandó állandó futárszolgálatot,53 amely 1946. június l-jén kezdte meg a működést. Az Elnöki Osztály jelölése alapján júniusban Moszkvába, Bukarestbe, Párizsba, Londonba, Pozsonyba és Prágába utazott magyar külügyi futár.54 Az osztály utasította ezeket az első futárokat, hogy készítsék el a követendő menetrendet, mert annak kidolgozása Budapestről lehetetlen.55 A futárszolgálat 1946 nyarára rendszeressé vált: Moszkvába, Párizsba, Londonba, Bukarestbe, Pozsonyba, Prágába kéthetenként, a stockholmi magyar képviseletre pedig havonta indult futár.56 A külképviseletek vezetői több ízben jelezték a központnak, hogy a megfelelő tájékoztatás hiányában tarthatatlan helyzetbe kerültek olyan kérdések tárgyalásánál, amelyekkel kapcsolatban az illető ország külügyi hatóságai joggal feltételezték, hogy a magyar külügyérek azokat ismerik vagy legalábbis tájékoztatta őket a Külügyminisztérium. Valószínűnek tűnik, hogy a központ nem fordított elég gondot arra, hogy az egyes képviseleteket tájékoztassa az őket közvetlenül érintő és érdeklő kérdésekről. Erre enged következtetni Sebestyén Pál körrendeleté, amelyben felhívta a Külügyminisztérium valamennyi osztályvezetőjének a figyelmét, hogy a hatáskörükbe eső minden olyan ügyről, mozzanatról, kérdésről és eseményről, amely nemzetközi vonatkozásai miatt a külképviseleteket érdekelheti, megfelelően tájékoztassák őket. Az utasítás példaként említette, ha a Kulturális Osztálynak hivatalosan a tudomására jut, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kulturális vonalon Olaszországot érintő kérdést vet fel vagy ilyenről tárgyalni kíván, arról a római követséget tájékoztatnia kell.57 A tárgyalt időszakban többször visszatérő probléma volt a munkaidő pontos betartása és betartatása, amiről az Elnöki Osztály körrendeletben intézkedett.58 Ugyancsak gondot okozott, hogy egyes külügyi alkalmazottak a minisztérium telefonkészülékeiről engedély nélkül kezdeményeztek interurbán beszélgetéseket. Ezért ugyancsak az Elnöki Osztály rendelkezett arról, hogy „március hó 1-től kezdődőleg a közvetlen vonalakról lefolytatott interurbán beszélgetések kifizetése megtagadtassék, és ezeknek a költségeit azok az osztályok tartoznak viselni, amelyhez a felszerelt közvetlen vonal tartozik".59 148 Külügyi Szemle
