Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991
Békés Csaba eredményeként a jól ismert döntések végül megszülettek. Ezek a dokumentumok megerősítik azokat a korábbi feltételezéseket, hogy a Kremlben komoly, nem ritkán igen éles hangú viták folytak a követendő politikát illetően, arról azonban, hogy ezeknek mi volt a tétje, sajátos módon, az új források ismeretében is megoszlanak a vélemények. A feljegyzések elemzése alapján néhány kutató arra a megállapításra jutott, hogy a szovjet vezetés a válság kezelése során sokkal nyitottabb volt, mint azt eddig gondoltuk, következésképpen a felkelés leverése nem az egyetlen lehetséges alternatíva volt, a körülmények - általában nem részletezett - kedvezőbb alakulása esetén tehát lett volna esély a forradalom győzelmére. Sőt, így akár Kelet-Közép-Európa 1989-90-ben történt felszabadulása is már harminchárom évvel korábban bekövetkezhetett volna.58 Ezt a megállapítást lényegében egyetlen új információra alapozzák: a feljegyzésekből kiderült, hogy az SZKP Elnöksége október 30-án - a Moszkvában tartózkodó kínai delegáció nyomására - egységesen (!) állást foglalt amellett, hogy amennyiben a magyar kormány azt kéri, a szovjet csapatokat ki kell vonni Magyarországról. S habár a szovjet vezetés már a következő napon megváltoztatta álláspontját és döntést hozott a forradalom leveréséről, ezt az új tényt többen úgy értelmezik, hogy abban az adott pillanatban a Szovjetunió hajlandó lett volna Magyarország feladására. A problémát itt tehát valójában egy hitelesnek elfogadott új tény értelmezése okozza. A kutatók többsége ugyanis ezzel ellentétes véleményt képvisel. E szerint a Malin-fel- jegyzések üzenete nem áll ellentétben a szovjet politikáról korábban kialakított értékeléssel, sőt általában megerősíti azt. Az SZKP Elnökségének vitái valóban komolyak és talán még hevesebbek voltak, mint amilyent feltételezni lehetett, az összecsapások tétje azonban nem Magyarország feladása (azaz a forradalom győzelmének elismerése) volt, hanem csupán az, hogy az adott helyzetben milyen fokú és természetű engedmények tehetők a Nagy Imre-kormány számára annak érdekében, hogy az képes legyen a helyzetet a kommunista rendszer keretein belül konszolidálni. A sokszor rendkívül töredékes Malin-feljegyzések értelmezésének kulcsa ugyanis, hogy minden egyes új információt az eddig ismert, illetve most feltáruló valamennyi információ együttes elemzésével kell értékelni, ráadásul az általános világpolitikai helyzet és a kelet-nyugati kapcsolatok egészének kontextusában. Ebből a szempontból világos, hogy a szovjet vezetésnek ez a potenciális döntése semmiképpen nem Magyar- ország „elengedésére" irányult, hanem éppen ellenkezőleg: ez lett volna az a maximális politikai engedmény, amit a szovjet vezetés - az általuk is a legrosszabb megoldásnak tekintett fegyveres rendteremtést elkerülendő - még hajlandó lett volna megadni, ha azáltal Nagy Imrének és kormányának sikerül a kommunista rendszert és a szovjet blokk egységét megőriznie. Arra vonatkozóan, hogy a kivonulásról csakis e két feltétel teljesülése esetén lehetett szó, a Malin-feljegyzésekben számos konkrét bizonyíték található, talán elég most csak a legmarkánsabban megfogalmazott, illetve dokumentált véleményt említeni. Dmitrij Sepilov külügyminiszter a fenti döntés támogatásakor 110 Külügyi Szemle
