Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991
Békés Csaba a korábbiakból végeredményben természetszerűleg következett. Inkább az merül fel kérdésként, hogy egyáltalán miért került bele a szerződésbe ez a kitétel. Annak ellenére, hogy Magyarország Románia átállása után is folytatta a harcot a Szovjetunió ellen, a szövetségesek nem mondhattak le arról, hogy megpróbálják elérni Magyarország szembefordulását a németekkel. Ez ugyanis - Finnországnak, Romániának és Bulgáriának a szovjetellenes háborúból való, időközben bekövetkezett kiválásával - jelentősen hozzájárulhatott volna a szovjet csapatok gyors előrenyomulásához, s általa Németország minél korábbi kapitulációjához. A szövetségesek ugyanakkor tisztában voltak azzal is, hogy Magyarország átállására aligha lehet számítani, ha egyidejűleg le kell mondania minden korábbi területi nyereségéről. Ezért - Magyarországnak a német szövetséggel való szakítása esetére - került bele a román fegyverszünetbe az a - valójában a magyar kormánynak szóló - kitétel, amely nem zárja ki, hogy a háború utáni rendezés során Erdély egy kisebb része Magyarországhoz kerüljön. Az 1944. október 15-iki kiugrási kísérlet kudarcával azonban ez az esély is megszűnt. A nyilasok vezetése alatt álló ország átállására ugyanis már semmi remény nem lehetett. A Vörös Hadsereg által felszabadított országrészekben 1944. december 22- én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány hadat üzent ugyan Németországnak, de ahhoz, hogy jelentősebb mértékben hozzájárulhasson a németellenes harchoz - az adott körülmények között - szintén nem sok esélye volt. Ezért 1944. október 15. után a szovjet kormányt már semmi sem tarthatta vissza attól, hogy a magyar-román területi vitában teljes egészében a román igényeket támogassa. Ezt igazolták az 1945. január 20- án, Moszkvában, az Ideiglenes Nemzeti Kormány és a szövetségesek képviselői által aláírt fegyverszüneti egyezmény területi rendelkezései is. Ezek ugyanis azt írták elő, hogy egész Erdélyt vissza kell adni Romániának,31 s miután ezt az egyezményt majd fél évvel később kötötték meg, mint a román fegyverszünetet, lényegében de facto hatályon kívül helyezte annak említett 19. pontját - a reményt, hogy Magyarország esetleg visszakaphatja Erdély egy kisebb részét. Mivel a szovjet vezetés arra törekedett, hogy a Németország volt szövetségeseivel megkötött fegyverszüneteket a lehető legkevesebb változtatással alakítsák át békeszerződésekké,32 a nagyhatalmak békeelőkészítő tárgyalásai során végig következetesen tartotta magát a magyar-román határ kérdésében kialakított, Romániát támogató álláspontjához. 1945. március 6-án, nyílt szovjet politikai beavatkozás eredményeképpen az Ekésfront vezetője, Petru Groza került Romániában a kormány élére, s az általa meghirdetett és megvalósított baloldali politika tovább növelte a szovjet vezetés szimpátiáját az országgal szemben. Mindez ugyanakkor sajátosan befolyásolta Magyarország esélyeit a Romániával szembeni területi igényei érvényesítésében. Azon túl ugyanis, hogy az 1945 novemberétől kisgazda vezetésű magyar kormány korántsem számíthatott hasonló jóindulatra igényei elbírálásánál, a baloldali parlamenti többség nélkül kormányzó, kisebbségi 102 Külügyi Szemle
