Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991
Magyar külpolitika a bipoláris világban Groza-kormány belpolitikai stabilizálásának egyik fő tényezője az észak-erdélyi román közigazgatás visszaállítása, illetve a terület végleges megtartásának ígérete lett.33 Sokan mindmáig legalább részben a korabeli magyar vezetést teszik felelőssé azért, mert a párizsi békeszerződésben nem sikerült még csak korrigálni sem a trianoni döntés súlyosan igazságtalan területi intézkedéseit. A fentiekből azonban látható, hogy a Szovjetunió elleni hadba lépés, s különösen az 1944. októberi sikertelen kiugrási kísérlet után erre lényegében semmi esély sem volt. Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy logikailag nehezen cáfolható az a hipotézis, hogy egy sikeres magyar átállás következtében a Vörös Hadsereg - még a magyarországi német csapatok erőteljes ellenállásával számolva is - valószínűleg lényegesen korábban érhette volna el az ország nyugati határát. Ez esetben a Szovjetunió osztrák és német területekből lényegesen nagyobb részt szállhatott volna meg, mint ahogyan az 1945 tavaszán történt. Mindez alapjaiban nem változtatta volna meg az 1945 után kialakult, Európa kettéosztására épülő status quo jellegét, de pl. Ausztria esetében - feltételezve, hogy az ország teljes területét a szovjetek szállják meg - végzetes eredménnyel járhatott volna, hisz minden bizonnyal Ausztria is bekerült volna a szovjetizált országok körébe. Kevéssé ismert, hogy a párizsi békekonferencián a magyar delegáció jelentős politikai sikert is elért: meg tudta akadályozni kétszázezer csehszlovákiai magyar egyoldalú kitelepítését.34 Ez ugyanis nemcsak Magyarországon teremtett volna rendkívül nehéz helyzetet, hanem - figyelembe véve a Csehszlovákiában érvényesülő, erőteljes reszlovakizálási törekvéseket is - végzetesen megbonthatta volna a csehszlovákiai magyar etnikum területi egységét, és így hosszabb távon a szlovákiai magyarság teljes beolvasztásához nyithatott volna utat. A súlyos áldozatokat követelő trianoni békeszerződésnek lényegében az egyetlen pozitív vonása az volt, hogy a szerződés aláírásával mind formálisan, mind pedig ténylegesen helyreállt a magyar állam szuverenitása. A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés életbe lépése 1947. szeptember 15-én viszont egy alapvetően megváltozott világpolitikai helyzetben következett be. Ráadásul olyan időpontban, amikor egy másik, szinte azzal teljesen egy időben történt esemény, a KOMINFORM megalakítása35 világosan jelezte: az újonnan létrejött európai status quóra alapozott érdekszféra-rendszerben, a Szovjetunió kelet-közép-európai biztonsági zónájában, a szuverenitás formális visszanyerése egyáltalán nem jelenti az ország függetlenségének visszaállítását is. Ellenkezőleg: a lengyelországi Szklarska Porybában megtartott tanácskozás, amelynek fő célja az volt, hogy a régió egyes országaiban felgyorsítsa a szovjetizálás folyamatát, egyúttal a szovjet birodalomba történő teljes betagozódás kezdetét is jelentette. 2011. tél 103
