Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS A DÉLSZLÁV VÁLSÁG - Szilágyi Imre: Magyarország és Szerbia viszonya a rendszerváltás óta eltelt időszakban
Magyarország és Szerbia viszonya a rendszerváltás óta a vajdasági magyarok helyzetét, illetve az embargó miatt elszenvedett kárunkat.12 A helyzet olyannyira nem változott, hogy 1995 augusztusában a Horn-kormány kénytelen volt nyilatkozatban kifejezni aggodalmát amiatt, hogy a vajdasági magyarok által lakott településekre erőszakosan szerb menekülteket telepítenek be. A nyilatkozat hangsúlyozta, hogy hazánk elutasítja „a történelmileg kialakult etnikai arányok erőszakos megváltoztatására irányuló törekvéseket, amelyek veszélyeztetik a térség stabilitását és kedvezőtlen hatásúak (...) országaink kétoldalú viszonyára", s szorgalmazta, hogy a szerb kormány hozzon megfelelő intézkedéseket.13 Érthető, hogy Magyarország - amely az említett problémát a későbbiekben is többször szóvá tette - nagy megkönnyebbüléssel üdvözölte a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (azaz Szerbia és Montenegró) és a Horvát Köztársaság között 1996 augusztusában megkötött megállapodást. A Külügyminisztérium szerint „a megállapodás nemcsak a két állam viszonya szempontjából jelentős esemény, de nagyban hozzájárul a térség békéjének és biztonságának megszilárdulásához is. Magyarország szempontjából igen lényeges, hogy ez a fejlemény egyrészt felszámolja a háborús veszélyt déli határaink mentén, másrészt jobb feltételeket teremt kapcsolatainak széles körű fejlesztéséhez Jugoszláviával és Horvátországgal".14 Ez a remény azonban csak részben vált valóra, s az 1996-os szerbiai választási csalásokkal kapcsolatban a Külügyminisztérium ismét csak arra kényszerült, hogy leszögezze: „Magyarország változatlanul abban érdekelt, hogy a szomszédos Jugoszláviában, Szerbiában a törvényes rendnek és a demokrácia normáinak a betartásával oldódjanak meg a konfliktusok, és tovább folytatódjék a térségben a daytoni megállapodást követő stabilizációs folyamat".15 Az 1997-es év ennek a feszültségnek a jegyében telt el, s a két ország közötti kapcsolat - Kovács László és a szerb külügyminiszter között az ENSZ közgyűlése idején folytatott megbeszélést leszámítva - egészen alacsony szintre süly- lyedt. Igen hasonló volt a helyzet 1998-ban is. A koszovói helyzet miatt a NATO 1998 őszén azt kérte Magyarországtól, tegye lehetővé légterének korlátozás nélküli igénybevételét a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területe fölött végrehajtandó légi hadműveletekhez. A NATO-ba törekvő Magyarország természetesen nem utasíthatta el ezt a követelést, de igyekezett védeni a magyar érdekeket. „Kezdettől fogva nyomatékosan és folyamatosan felhívtuk a figyelmet a Vajdaságra, a vajdasági magyar kisebbség helyzetére. Jeleztük a korlátáinkat, amelyek sajátos helyzetünkből fakadnak, nevezetesen a szomszédsági helyzetből és a vajdasági magyar kisebbség létéből".16 A Jugoszlávia ellen 1999 tavaszán, a koszovói albánok érdekében megindított NATO-légitámadás következményei (az újvidéki hidak lerombolása, különböző vajdasági települések bombázása, a Duna hajózhatatlanná válása, stb.) alapvetően sértették a vajdasági magyarok és Magyarország nemzeti és gazdasági, kereskedelmi érdekeit is.17 2011. tél 83
