Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában paktum - és annak szigorításának - szükségszerűségét elismeri, s Németország sem utasítja el az euróövezet megerősített gazdasági kormányzásának fontosságát. Berlin korábban sokáig attól tartott, hogy egy európai gazdasági kormány az Európai Központi Bank ellensúlyaként annak függetlenségét fenyegetheti, s ezzel azt a politikai befolyásolásnak szolgáltathatja ki.32 A francia és a német álláspontok közötti különbségek nem antagonisztikusak, hanem inkább komplementerek. A két ország egyetért abban, hogy a szuverén adósság- válságot esélyként az eurózóna integrációjának mélyítése érdekében kell felhasználni, azaz a közvetlen tűzoltáson túl a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak szigorításával a szorosabb gazdasági koordináció, a gazdasági kormányzás útján kell továbbhaladni, kiegészítve a pénzügyi uniót a gazdasági unióval. Az EU 2011. februári csúcsértekezletén Angela Merkel és Nicolas Sárközy egy hatpontos „versenyképességi paktum" tervét terjesztette elő, amely a közösségi szabályrendszert az eurózóna tagállamainak eddig olyan tabunak számító területeire is kiterjesztette, mint az egységes vállalati nyereségadó, a nyugdíjkorhatár, az államadósság alkotmányban rögzített korlátozása és a béreknek a termelékenység szintjéhez való igazítása. 2011. március 12-én az eurózóna 17 tagállama az időközben „euró-plusz-paktummá" átkeresztelt együttműködésben megállapodott a költségvetési, adó- és szociálpolitikák szorosabb összehangolásában és egy szigorúbb szankciókat maga után vonó stabilitási programban. A lisszaboni szerződés módosításának keretében a költségvetési fegyelemről és a makrogazdasági egyensúlyról szóló hatos jogszabály elfogadása azt jelenti, hogy a deficites tagállamokra kiróható büntetések szigorúbbá válnak, és azokra már sokkal korábban sor kerülhet, mint eddig. Az új stabilitási paktum összehangolt reformokat követel az eurózóna tagállamaiban, és hatékonyabb megelőzést ígér az adósságdinamika megfékezésében. Az állami kiadások nem emelkedhetnek gyorsabban, mint a potenciális növekedés.53 A 2013-tól az EU állandó válságmechanizmusának alapját képező mentőalapot (EFSF) a jelenlegi 250 milliárdról 440 milliárd euróra emelik, és növelik a mentőalapnak nyújtott garanciákat annak érdekében, hogy nemzetközi piacokon könnyebben juthassanak kölcsönökhöz, és így Görögország és Írország mellett az eurózóna más gyengélkedő országainak támogatására is mód nyíljon. Az uniós vezetők a Görögországnak nyújtott hitelek alacsonyabb kamatában és a kölcsönök futamidejének meghosszabbításában is megállapodásra jutottak, míg Írországnak azt a kérését elutasították, hogy a társasági adó 12,5 százalékra történő emelése alól felmentést kapjon. Merkel joggal hangsúlyozta, hogy az eredmények fontos üzenetnek tekinthetők az euró stabilitása melletti politika elkötelezettségéről34 Az „európaktum" tartalmában és nyelvezetében nem nehéz felfedezni az „eredeti anyag", a német pénzügyminisztérium megfogalmazásait - s általában a német modellnek európai modellként történő megerősítését nem kevésbé azt a szándékot, hogy Németország a gazdasági kormányzás rendszerének támogatásával a szélesebb 2011. tavasz 61
