Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Kiss ]. László politikai unió irányába kívánja előmozdítani az európai integrációt.55 Ám még akkor is, ha az eurózónához való csatlakozás lehetősége minden állam számára nyitva áll - sőt a keleti bővülés államai előtt a csatlakozás szerződéses kötelezettség is az eurózóna szorosabb intézményesítése erősítheti az eurócsoporton kívüli tagállamoknak a „kemény magról" történő leszakadását, újraélesztheti a két- vagy többsebességű unió kialakulásáról szóló vitát.56 A szakszervezetek és számos, az adósságválságban érintett ország, arra hívták fel a figyelmet, hogy a bértárgyalások centralizálása a német és francia rendszerben megszokott magasabb bérek rendszerének kedvezne, míg a szegényebb országok elvesztenék az olcsóbb munkaerejükből származó versenyképességi előnyeiket. További kérdés, hogy a német részről az állandó válságmechanizmusokban vállalt nagyobb pénzügyi elkötelezettségért megkövetelt politikai feltételek, közöttük a szabályok és szankciók, hatékonyságukban akkor is kielégítők maradnak-e, ha a válságnak vége van. Ezzel a várakozással szemben az elemzőt óvatossá tehetik az eurócsoporton belüli versenyképességi különbségek, de még inkább s tagállamok közösségi támogatását kizáró no-bail-out záradék korábbi megsértése. Egyes megfigyelők azt is kérdésesnek tartják, hogy a gazdasági kormányzás intézményesülésének szintje elegendő-e ahhoz, hogy a pénzpiacokon az eurózóna gyengélkedő országai ne legyenek kényszerítve arra, hogy kockázati felárakat fizessenek. Az európai ügyek francia minisztere, Laurent Wauquiez hangsúlyozta, hogy a válság során az álláspontok összeegyeztetését és végső soron a megegyezést nem Merkel kényszerítette a francia félre, ám azt is elismerte, hogy a válságban Németország fontosabb partner lett, mint azelőtt volt. Három évvel korábban az elnöki székbe került Sárközy még azt gondolta, hogy a német-francia kapcsolatok egy kibővülő unióban már nem annyira kizárólagosak, és Párizsnak lehet más szorosabb szövetségese is. Egy francia politikus úgy fogalmazott, hogy Németországot sokáig úgy kezeltük, mint olyan országot, mint amelynek csak el kell fogadnia a francia elképzeléseket. Ennek vége lett, s ezért a francia politikának új utakat kell találnia annak érdekében, hogy Párizs fenntartsa befolyását Európában.-' A 2010-es válság feltételei között számosán inkább a német és francia viszonyban meglévő aszimmetriáknak tulajdonítanak nagyobb szerepet. Jackson Jones, a német politika amerikai megfigyelője arról írt, hogy a mai Németország már nem gondol annyit a német-francia párosra mint Európa motorjára. A két háború öröksége a németek számára próbakő marad, de már nem az első vonatkozási pont. Ezért egy új narratívára lenne szükség, s nem arról, hogy honnan jön Franciaország és Németország, hanem arról, hogy hova megy a nagy európai terv részeként. Ám ennek világos megfogalmazása, egy közös Európa víziója a Rajna egyik oldalán sem látható.58 Nem kétséges, hogy az euroválságban Párizs Berlin juniorpartnere volt, ám 2010 novemberében a francia-brit védelmi együttműködésről aláírt megállapodás azt jelezte, hogy a globális katonai képességekkel rendelkező két európai hatalom kooperációjuk útján nem csupán katonai költségvetéseik csökkenését kívánja kompenzálni, hanem 62 Külügyi Szemle
