Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Stransz Erzsébet Ugyanaz az ellentétpár-konstruáló retorikai szerkezet köszön vissza a könyv egy további passzusában, de ott az amerikai különbségtétel és az iszlámnak tulajdonított különbségtételre való képtelenség ellentétpárján belül az utóbbi jelenik meg a konfliktus alapvető forrásaként. Elshtaint idézve: amikor azok, akik a mi ellenségeinknek kiáltották ki magukat, „hitetleneknek" nevezik az amerikaiakat, legalább két szempontból ítélnek el minket. Először is, Oszáma bin Láden és követői szemében a legtöbb amerikai eleve elítélendő amiatt, hogy az iszlamista fundamentalizmustól eltérő vallást követnek. Másodszor pedig, az amerikaiak elvi szinten egy olyan alkotmányos rendet vallanak magukénak, amely az egyházat és az államot elválasztja egymástól, még akkor is, ha a politikai kultúra és a civil társadalom szintjén a vallás és a politika sok, szerteágazó módon fonódik össze.43 Ahogy a fenti idézet illusztrálja, Elshtain érvrendszerében, érdekes módon, a különbségtételre képtelen „másiknak" a különbségtétel tényével kapcsolatos intoleranciája az, amely Amerika és az iszlám közötti konfliktust megkerülhetetlenné teszi, és egyben az amerikai „ént" önvédelemre kényszeríti. Ebben a retorikai struktúrában, hasonlóan Tesón és Ignatieff érvrendszeréhez, a megvédendő tárgy az amerikai demokratikus identitás és annak bizonyos eszményei. A szerző szavaival, küzdenünk kell és fogunk is - nem azért, hogy bármely országot meghódítsunk, vagy hogy népeket vagy vallásokat pusztítsunk el, hanem hogy megvédjük azt, akik vagyunk és amit a jelenben a legjobb tudásunknak megfelelően képviselünk. Nem vagyunk kötelesek megvédeni mindent, amit idáig tettünk, vagy amit az országunk épp tesz. Ugyanakkor kötelesek vagyunk megvédeni a szabad állampolgárság eszményét egy olyan politikai közösségben, amely a polgári szabadságokat és a szabad vallásgyakorlást mindenki számára hozzáférhetővé teszi.44 Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az Elshtain által felállított, egymást kizáró bináris ellentétpárok (szekularizáció vs. a politikai és a vallási hatalom összefonódása; különbségtétel vs. különbségtétel hiánya; valamint végső soron jó vs. gonosz) ugyanazt az ellenségkép-meghatározó logikát követik, amivel a szerző magukat az iszlamistákat vádolja. Ebből a szempontból különösen illusztratívak a szerzőnek az iszlamista fundamentalizmust, illetve a terroristákat ábrázoló állításai. Míg az iszlámot Elshtain egy, a vallási és a politikai hatalmat összefonó rendszerként jeleníti meg, amely ugyanakkor még magában hordozza a politikai cselekvés lehetőségét, az iszlamista fundamentalizmustól és a terrorizmustól mindezt elvitatja. Elshtain szerint ugyanis „azokat, akik a szabadságunkat a bűnösség jegyének tekintve megvetik, nem érdeklik a folyamatos társadalmi vitáink a szabadsággal való élés helyes és helytelen módjairól. Ok magát a szabadság eszméjét vetik meg".45 80 Külügyi Szemle
