Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Az amerikai hegemonikus rend fogalmi keretei A terrorizmus megjelenítése a Just War Against Terror című könyvben beleillik a fenti retorikai struktúrába, amely bizonyos szereplőket kivon a politika tartományából. A terroristák ábrázolása még ezen a ponton is túlmegy: a szerző „Mi a terrorista?" kérdése valójában már a terroristákat emberi mivoltuktól is megfosztja. A kérdésre adott válasz szerint „a terroristák azok, akik megölik az »objektív ellenségüknek« gondolt embereket, függetlenül attól, hogy azok mit vagy mit nem csináltak". Ahogy azt Elshtain tovább részletezi, „a terrorista az, aki elveti a terror magjait. A terror az áldozatait vagy leendő áldozatait megbénító félelemben tartja."46 A terroristák emellett, Tesón ábrázolásához hasonlóan, fanatikusokként jelennek meg. Mint ahogy azt a szerző leírásából megtudjuk, „a fanatikus képzelete féktelenül szárnyal. Az egyik horrort, mint például szeptember 11-et, továbbiaknak kell követniük. Mit rombolhatunk le legközelebb? A terrorista viselkedés, amint kezdetét veszi, magát táplálja, csakúgy, mint az erőszakos bűnözés más formái."47 Visszatérve a terrorizmus politikai szempontú értékelésére, a szerző szerint „a terrorizmusnak egy nihilisztikus célja van: a legtöbbször vad és utópisztikus célkitűzések szolgálatába állított pusztítás, amelyeknek a hagyományos politika értelmezési tartományában semmi értelmük sincs".48 Hasonló szellemben folytatja Elshtain más helyütt: „a politikát az erőszak öli meg. Amíg a klasszikus hadviselés a politika más eszközökkel történő folytatását jelenti, addig a terrorizmus a politika minden lehetséges eszközzel történő elpusztítását jelenti."49 A politika terrénumából kizárt terrorizmussal szembeállítva jellemzi Elshtain az igazságos háború általa támogatott doktrínáját. A következő idézetek jól illusztrálják a szerző álláspontját az erőszak megengedhető formáit illetően, amelynek kulcsfontosságú eleme az igazságos háború normatív követelményeként megjelenő, szabályozott, mértéktartó erőszak ideálképe, amely a fentiekben említett, megkülönböztető erejű különbségtételi képesség gyakorlati megnyilvánulásának tekinthető. Érvrendszere kifejtéséhez a szerző az „igazságosság és háború" fogalmainak alaposabb átgondolására szólítja fel olvasóit. Ebben a kontextusban Elshtain az igazságos háború lehetséges céljait illetően a következőképpen fogalmaz: „Az igazságos háborúról való gondolkodás azzal a feltevéssel él, hogy a háború olykor az igazságosság eszköze lehet; vagyis a háború helyrehozhat tömeges jogsértéseket vagy visszaállíthatja a rendet a zűrzavarban, ide értve azokat a zűrzavarokat is, amelyek néha magukat „békének" nevezik."50 Másrészről az igazságos háború fogalmának fontos elemei Elshtain érvrendszerében azok a tényezők is, amelyek ezt a fajta hadviselést megkülönböztetik más, fegyveres erő alkalmazásával járó cselekményektől. A szerző a következőképpen nyilatkozik az igazságos háború in hello természetéről: A polgári áldozatok számának minimalizálása érdekében a hadviselés szabályait betartó, szervezett haderő alkalmazása lehetővé teheti annak a 2011. ősz 81
