Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Az amerikai hegemonikus rend fogalmi keretei a szellemben elkerülhetetlen a konfliktus, mivel - a szerző megfogalmazásában - „visz- szavágunk az ellen, aki a gyönyörű földünk megosztására alkalmatlan, halálos ellenségének nyilvánított minket".38 Ezek az állítások a könyv további részeinek fényében az amerikai „én" és az iszlamista „másik" kategóriák egymást kizáró ábrázolásának részeiként jelennek meg, amely egyben a két fél közötti interakciók lehetőségeit, a fegyveres erő vagy az erőszak alkalmazásának kereteit is meghatározza az adott kontextusban. Az Egyesült Államok alkotmányos identitása Elshtain tolmácsolásában a politika és a vallás egy meghatározott kombinációjaként jelenik meg, amelynek azonban alapvető ismertető jegye az állam és az egyház politikai struktúrájának szétválasztása. Egyrészről - írja a szerző - a keresztény vallás bizonyos fogalmai mélyen áthatják az amerikai politikai rendszert, mivel például az egyenlőség elve „nem lenne értelmezhető anélkül a keresztény alaptan nélkül, amely szerint az emberek egyenlők Isten szemében".39 Másrészről ugyanakkor a kereszténység „sosem nyújtott minden részletre kiterjedő, átfogó szabályrendszert, amely minden társadalomra alkalmazható és az emberi lét minden aspektusát szabályozza".40 Érdekes módon, a szerző más helyütt a politika és a vallás tartományai különválasztásának szükségességét azzal a jézusi tannal indokolja, amely szerint meg kell adni a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené.41 A szerző az iszlámot ebben a kontextusban az amerikai szekuláris politikai rendszerrel szembeállítva jellemzi, hangsúlyozva, hogy „az iszlám már önmagában véve politika", egy olyan politika, amelyben a vallási és a politikai hatalom összefonódik. Ez „alapvető különbség" a kereszténység elveihez képest, és mint olyan, ennek a különbségtételnek a képessége az, amely Elshtain érvrendszerében megkülönbözteti az amerikai „ént" az iszlamista „másiktól", valamint ez az a képesség (vagy erkölcsi alap), amely a jó és a rossz közötti különbségtételt is lehetővé teszi. Amint az a következő, hosszú idézetből kiderül, Elshtain ellenségképének definiálásakor a vallás és a politika tartományai közötti különbségtételre alapoz. Ebben a kontextusban a szerző azt kérdezi: Hogy mennyire sikerült jól az egyház és az állam, a földi és a spirituális tartományok közötti különbségtételt meghonosítani Amerika partjainál? Az e kérdésre adott válasz felfedi a választóvonalat közöttünk és azok között, akik az ellenségeinknek nyilvánították magukat. A mi vallásszabadságunk kiátkozásával olyan rezsimeket akarnak létrehozni, amelyek a politikai és a vallási hatalmat egybeolvasztják. Hogyan tárgyalunk ideológiai szélsőségesekkel, akik ezt az álláspontot képviselik? A válasz erre, természetesen, hogy sehogyan sem. A vallásszabadság vagy a vallásszabadság hiánya egy olyan különbség, amely alapvetően meghatározza a felek különböző életmódját (way of life), nem pedig alternatív javaslatok sorozata, amelyet a tárgyaló felek meg tudnának vitatni saját életmódjuk megtartásával.42 2011. ősz 79
