Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Az amerikai hegemonikus rend fogalmi keretei szerző álláspontját a terrorizmussal kapcsolatban: „az eszközeik nihilizmusa - az emberi költségek iránti közömbösség - nemcsak a politika tartományából vonja ki a terroristacselekményeket, hanem egyben a háború tartományából is. A céljaik apokaliptikus természete miatt abszurd lenne elhinni, hogy politikai követeléseket támasztanak."33 Hasonló felfogásban - folytatja -, „a terrornak nem politikája, hanem metafizikája van; egy olyan vágy vezérli, amely az időnek és a történelemnek végső értelmet kíván adni, egyre fokozódó mértékben erőszakos cselekményeken keresztül, amely végül a jó és a gonosz közötti végső harcban kulminál."34 Az ily módon a nagyobbik rosszként, illetve gonoszként megjelenített, valamint a politika tartományából kivont terrorizmus reprezentációja tovább bővül az egyéni terrorista „rendezőként" (auteur) történő ábrázolásával, aki a digitális képet „kényszer- vallatási eszközként" használja, olyan módon, hogy „minket" (a liberális demokráciák tagjait) a terror logikájával való azonosulásra kényszerít, amivel magunk is „testvérekké válunk a becstelenségben".35 Ignatieff érvelésében tehát a terrorizmus feltételezett nihilizmusa, valamint a racionális alapokon meg nem közelíthető logikája (például a terrorizmus vágy metafizikája vagy a terrorista esztétikai kényszervallatása) kivonja azt a politika szintjén értelmezhető cselekmények köréből. A demokratikus identitás biztonságának kérdése ugyanakkor bevonja a gonosz/rossz „kisebb" kategóriáját a demokrácia mechanizmusainak működési körébe, ahol a racionális alapokon kidolgozott rendszer - Ignatieff érvelése szerint - képes ellenőrzése alatt tartani a „gonosz" (egyébként irracionálisként megjelenített) minőségét. A szerző az amerikai belpolitikai rend megoldandó feladataként megjelenő, valamint a külső ellenség természetének tulajdonított „gonosz" azonos (bár eltérő súlyozottsággal ábrázolt) erkölcsi kategóriájának problémáját végső soron a demokrácia formai követelményeinek és eljárási szabályainak hangsúlyozásával oldja fel. A biztonság érdekében kívánatos és a biztonságot fenyegető, nem kívánatos terror közötti különbségtétel problematikussága Ignatieff narratívájában a tragédia minőségének bevezetését követeli meg. A kisebb rosszként a demokrácia mechanizmusainak működési körébe bevont terror kérdésével kapcsolatban a szerző a következőképpen foglal állást: a terrorizmus elleni harcnak a kisebbik rossz elve szerinti megközelítése elismeri a „tragikus dimenziók" közötti feszültséget [...], aközött, hogy mi a szükséges és mi a helyes. A döntési lehetőségek tragikusságának elismerése ugyanakkor nem ment fel a döntésképtelenség alól - viszont a szükségességre alapozott döntéseket korlátozni kell az igazságosság által elszenvedett veszteség tudatának.36 Az erkölcsileg helyes és a szükségszerű dimenziói közötti választás tragikus mivoltának elismerése Ignatieff érvrendszerében a korábbiakban tárgyalt bel- és külpolitikai 2011. ősz 17
