Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Az amerikai hegemonikus rend fogalmi keretei a hangsúlyt, hogy a tények szerint „számos nemzet köszönheti szabadságát az amerikai fegyveres erőknek". Mindez azt implikálja, hogy az amerikai birodalmi tevékenység külföldön valójában az elnyomottak érdekeit is szolgálja. A nemzetközi „szükségszerűség" retorikai megalapozásával Ignatieff Irak megtámadása mellett érvel, beillesztve azt egy olyan birodalmi retorikába, amely összekapcsolódik az egyetemesen erkölcsös külpolitikai cselekvés, valamint a nemzeti önvédelem kérdéseivel. A terroristatámadások által kikényszerített birodalmiidentitás-felismerés mellett a The Lesser Evil című könyvében a szerző részletesen foglalkozik a belpolitikában létrejövő „terrorista szükséghelyzet" (terrorist emergency) kihívásaival, amelyek - a többi között - az Egyesült Államok demokratikus identitása megőrzésének lehetőségeire kérdeznek rá. A társadalom fokozott rendőri ellenőrzése, a lehallgatási ügyek, valamint a terrorizmus vádjával gyanúsítottá váló amerikai és külföldi állampolgárokkal szemben alkalmazott bánásmód a liberális demokráciák erőszakmentes identitásának tényleges alapjait erőteljesen problémássá teszik. Ignatieff a politikai élet rendes menetéhez képest kivételesnek definiált „terrorista szükséghelyzet" fényében a következőképp fogalmazza meg az aktuális belpolitikai dilemmát: „Milyen kisebbik rosszakat (lesser evils) követhet el egy társadalom, ha úgy véli, a saját pusztulását jelentő nagyobbik rosszal (greater evil) áll szemben?"26 A liberális demokráciákban megengedhető kényszerítő erő (coercive force) kérdése Ignatieff érvrendszerében az általa feltételezett terrorista szükséghelyzet tényéből következik: amint azt a szerző nyomatékosítja, „a szükséghelyzetek minden esetben magukban foglalják a végrehajtó hatalom kivételes jogköreinek alkalmazását".27 A szükséghelyzet retorikai kinyilvánítása tehát egyrészről semlegesíti a kivételes jogkörök használatát megelőző politikai döntést, valamint a demokratikus ellenőrzést ezekre az intézkedésekre szűkíti le. Ennek szellemében, a végrehajtó hatalom kivételes eszközeinek használatára vonatkozóan Ignatieff a „kisebb rossz" elve mellett érvel, amely szerinte egy bizonyos etikai hozzáállást jelent az aktuális belpolitikai vitákhoz és intézkedésekhez, miközben a „demokráciák a terrorizmus ellen küzdenek". Ebben az esetben egy „faktuális" és egy normatív követelmény ütközik: a demokráciák eszerint azért küzdenek, hogy „megvédjék azt az tételt, hogy a politikai életüknek erőszakmentesnek kell lennie" ugyanakkor, ahogy azt a szerző nyomatékosítja, „a terror legyőzése erőszakot követel".28 Ahogy Ignatieff egy, az említett könyvhöz kapcsolódó szerkesztői levélben hozzáteszi, a terrorral szembeni küzdelemben elkerülhetetlen az erőszak, mivel „ahhoz, hogy a gonoszt (evil) legyőzzük, magunknak is gonosszal kell üzérkednünk: gyanúsítottak bizonytalan ideig tartó fogva tartása, kényszervallatás, orgyilkos merénylet vagy akár preemptív háború. Ezek azért gonosz tettek, mert mindegyikük eltér a nemzetközi és belső jogi szabályoktól, valamint mert emberi életeket vesznek el, vagy megfelelő eljárás nélkül fosztanak meg embereket a szabadságuktól".29 Ignatieff egy másik írásában óvatosabban fogalmaz a megengedhető rosszak tárgyköréről a „kisebbik rossz" elvének alkalmazásával kapcsolatban. E szerint: 2011. ősz 75
