Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Deák András: A sérülékeny hegemón. Energiafüggőség és érdekérvényesítés az amerikai külpolitika rendszerében
A sérülékeny hegemón szovjet importszükségletet jelzett előre.28 A fegyverkezési és geopolitikai patthelyzetben úgy tűnt, itt lehet gyorsan eredményeket felmutatni és engedményekre szorítani Moszkvát. Washington valóban mindent megtett, hogy súlyosbítsa a szovjet termelési problémákat. Tovább szigorította a COCOM-listát és Iránhoz hasonlóan teljes technológiai blokád alá akarta venni a szovjet energiaipart. Erőteljes nyomást gyakorolt az európai szövetségesekre, legfőképpen az NSZK-ra, hogy ne növeljék tovább a szovjet gázimportot - amelyért cserébe általában német technológiát kapott Moszkva -, és norvég fejlesztéseket ajánlott Bonn-nak cserébe.29 Végül azonban - nem alábecsülve persze a szovjet termelési problémákat - az árak összeomlása előbb következett be, mint a kitermelésé. Összességében, az amerikai olajfegyvernek a Szovjetunió elleni alkalmazása létező politika volt, jelentőségében azonban nem szabad túlértékelni. A keményvalutás szovjet export alig érte el a teljes termelés 10 százalékát. Ebben a relációban sokkal fontosabb volt, hogy Washington érzékelte a szovjet gazdasági kifulladást,30 amit többek közt így, a külkereskedelmi mérlegen és a technológiaimporton keresztül volt képes gyorsítani. Ehhez kapóra jött az OPEC árképző erejének lemorzsolódása, amely folyamat azonban szinte teljes egészében független volt az amerikai-szovjet vetélkedéstől. Mindez meggyorsította a szovjet összeomlást, de nem idézte azt elő. Mindenesetre, az Egyesült Államok viszonylag sikeresen alkalmazta mind az iparági interdependenciákat és a technológiaexport korlátozását, mind a szaúdiakkal koordinált árpolitikát, maga is politikai célokra felhasználva a szektorban rejlő lehetőségeket. A korszak másik meghatározó eseménye az első Öböl-háború. Amennyiben a kilencvenes évekre kiterjesztve vizsgáljuk a kérdést, a „ketrecbe zárt Szaddám Húszéin" hitelesen fenntartotta a Közel-Keleten a fenyegetést és korábban példátlan mértékben tartotta benn Washingtont a régióban. Függetlenül attól, hogy ez a helyzet mennyire volt az amerikai kényszerek vagy tudatos politika eredménye, az olajpiacon jelentős enyhülést hozott. A ráutalt Szaúd-Arábia nem kívánt konfliktust biztonságának fő térségbeli garantálójával, Irán, Kuvait és - ENSZ-engedéllyel - még Irak is lassan helyreállította korábbi exportját, az összeomlott Szovjetunió utódállamai pedig megkezdték hosszúra nyúlt exportoffenzíváikat. A kilencvenes évtized az iparágban is pont olyan volt, mint a külpolitikában: az Egyesült Államok élvezte a hidegháborús és az azt követő győzelmeinek gyümölcseit, kihívó és kihívás nélkül. Jellemző, hogy a Clinton-admi- nisztráció csak egyszer nyújtott be átfogóbb energetikai törvénycsomagot a Kongresz- szusnak, azt is 1992-ben.31 2011. ősz 55
