Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Kiss J. László költségvetési fegyelmet és takarékosságot kikényszerítő és ezzel a német érdekeknek megfelelő politika érvényesíthető legyen. Egy másik ezzel összefüggő ok az intézményekben és az intézmények által közvetített német hatalom és vezetőképesség érvényesíthetőségének kérdésében rejlik. A pénzügyi uniót megelőző Európai Pénzügyi Rendszerben (EMS) a Szövetségi Köztársaság számára egy kedvező aszimmetrikus viszony alakult ki, amely megfelelt az NSZK vezető monetáris szerepének. A német márka az intervenció és a likviditás eszközeként az EMS horgonya volt, s ennek következtében a többi tagállamnak a Szövetségi Köztársaság gazdasági és a Bundesbank pénzügyi döntéseihez kellett igazítania politikáját. A politikai unió nélkül létrehozott pénzügyi unió Kohl és Mitterrand alkuját tükrözte. Kohl eltökélt volt, és azt hangsúlyozta, hogy a nemzetiszocialista múlt katasztrófája után az egyesült Németország annyival „tartozik" Európának, hogy feladja a márkát, még akkor is, ha sokak számára a német valuta a háború utáni felemelkedés és stabilitás szimbóluma volt, és egyfajta pótidentitás szerepét is betöltötte. Mitterrand az új rendszertől azt várta, hogy az egyoldalú márkafüggőséggel szemben az új multilaterális rendszerben a német pénzügyi hegemónia megszüntethető, sőt a német pénzügyi hatalom egy transzferunió értelmében is felhasználható. Az Európai Monetáris Unió létrehozásában a Szövetségi Köztársaság még erős „hegemón" lehetett ugyan, mivel annak intézményi formáját és szabályait a német stabilitási kultúrával összhangban alakították, ám az így kialakuló rendszer működése folyamán mégis gyengült a hatalma, megfordult a számára korábban előnyös aszimmetrikus viszony, ahogy La Gloannec fogalmaz: az EMU-ban egy olyan folyamat alakult ki, amelyben a Szövetségi Köztársaság állandóan hatalmat veszít.25 A maastrichti szabályok felpuhításában ugyanakkor nem csupán a „déli" és a délkeleteurópai tagállamoknak, hanem a német pénzügyi gyakorlatnak is része volt. Az alkotmánybíróság ítélete és a közvélemény szerepe A belpolitikai tényezőknek különösen nagy szerepe volt abban, hogy Németország a válság kezdetén nem volt képes eleget tenni az irányában megnyilvánuló várakozásoknak. A folyamat jól mutatta a német belpolitika és az EU-politika összefonódását. Berlinnek a Görögországnak nyújtott segítségben a legnagyobb részt kellett vállalnia, s ennek megfelelően abba is beleszólást kellett kapnia, hogy milyen feltételeket támasz- szanak a görög kormánnyal szemben. A beleszólásnak ezt a jogát azonban nem csupán a német kormány, hanem a német adófizetők is gyakorolták, jelezve, hogy az Európa-politika jelentős mértékben a németek belpolitikája is. Ezt bizonyította az is, hogy az állandó európai mentőalapnak a német költségvetésből 2013-ig történő arányos feltöltése a koalíciós pártoknak azt az aggodalmát vetette fel, hogy ezzel a kötelezettséggel nem marad játéktér a kormányprogramba kilátásba helyezett adócsökkentés 48 Külügyi Szemle
