Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Deák András: A sérülékeny hegemón. Energiafüggőség és érdekérvényesítés az amerikai külpolitika rendszerében
A sérülékeny hegemén. Energiafüggőség és érdekérvényesítés az amerikai külpolitika rendszerében Deák András A z Egyesült Államok energetikai nyersanyagokból, a közvélekedéssel ellentétben, ma is alapvetően önellátó. Teljes importfüggése 2009-ben is csak 24 százalék volt - ami alacsonyabb, mint bármelyik uniós tagállamé.1 A hidegháború időszakában ez is jóval mérsékeltebb volt: a kezdeti, szinte teljes mértékű önellátástól csak a hetvenes évek végére jutott 20 százalék közelébe, amit később még átmenetileg csökkenteni is tudott. Ez a függés azonban szinte csak egyetlen, a legfontosabb ipari nyersanyagra, a kőolajra koncentrálódott. A kritikus hetvenes években szükségleteinek 40-45 százalékát volt kénytelen importálni, ám európai és távol-keleti szövetségesei ennél is jóval többet.2 Már ez is elegendő volt, hogy stratégiai kihívásként értékelje az olaj- exportőrök összehangolt magatartását, és annak fellazítására törekedjen. A szektorális hegemóniája elleni lázadást óhatatlanul a teljes, globális dominanciája, a rendszer elleni fenyegetésként értékelte és akképp is kezelte. Mindeközben a kezdetektől tisztában volt azzal, hogy az importfüggés elkerülhetetlen, és azt majd be kell építenie az általa fémjelzett világrendbe. A nyersanyagok feletti hegemónia sikeressége és időtartama közt fordított arányosság áll fenn. Minél többet tudunk olcsón a fogyasztóinkhoz juttatni, lelőhelyeink annál gyorsabban kimerülnek. A hidegháború korszakának egyik legfőbb energiaipari feladata az amerikai sérülékenység és a hegemónia újra és újra szükségessé váló összeegyeztetése volt. Az olajipar történeti periodizációjában a hidegháború ugyanolyan történelmi korszak, mint a biztonságpolitikában vagy a szélesen értelmezett világgazdasági intézménytörténetben. Az iparág nemzetközi környezetében a második világháborút követően egy paradigmatikusan új rendszerről, a „háború utáni olajrendről" (postwar petroleum order) szokás beszélni. Minden korábbitól megkülönböztette ezt a korszakot egy, a nyugati világrendszerbe közvetlenül nem tartozó térség, a Közel-Kelet rohamos 38 Külügyi Szemle
