Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Magyarics Tamás: Az unipoláris rend menedzselése. Az Egyesült Államok hegemóniája a hidegháború után
Az unipoláris rend menedzselése. r Az Egyesült Államok hegemóniája a hidegháború után Magyarics Tamás A z Egyesült Államok a saját érdekszféráján belül - azaz az ún. kommunista blokkon és a harmadik világon kívül - a partnerek belegyezésén alapuló, hegemo- nikus szerepet alakított ki magának a második világháború után. Bár a jelen tanulmány célja az, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak az európai kommunista rendszerek bukását követő évek nemzetközi életében betöltött szerepét vizsgálja, mégis érdemes utalásszerűén megemlíteni e hegemonisztikus politika hidegháborús korszakának elemeit is. Ez a felsorolás annál is inkább indokolt, mert a Szovjetunió felbomlása után az egymást követő amerikai kormányzatok nagymértékben a korábbi, bevált eszközökhöz folyamodtak; elnagyolva azt is lehetne mondani, hogy az addigi, földrajzilag korlátozott stratégiát próbálták immár globális, vagy legalábbis sokkal szélesebb körben alkalmazni. Paradox módon, ebben a hozzáállásban egyfajta előremenekülést is felfedezhetünk. A hidegháború alatt az Egyesült Államok a saját érdekszféráján belül lényegében szuverén módon, azaz önállóan döntött a stratégiai kérdésekben: a szövetségi rendszeren belül lévők a létfenntartásuk érdekében hajlandók voltak az amerikai szándékoknak engedni - sokszor jobb meggyőződésük ellenére.1 Ennek alapvető oka a Szovjetunió (és a Varsói Szerződés) jelentette egzisztenciális fenyegetés volt - függetlenül attól, hogy az valós volt, vagy csupán annak érzékelték. Mivel Washingtonban és a szövetséges fővárosokban - bizonyos nüánszoktól eltérően - azonos módon látták a világot, emellett a katonai, gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális biztonságukhoz vezető célrendszerben is nagyjából egyetértés alakult ki, az Egyesült Államok hegemóniáját az elitek és a lakosság jelentős része elfogadta, így azt a „jótékony hegemón" kifejezéssel lehet jellemezni. Az amerikai vezető szerepet az érintettek legitimnek ismerték el - számos meggondolásból kiindulva. így, egyrészt, a „költséghatékonysági" számításaikból 16 Külügyi Szemle
