Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Illés Zoltán: Dél-Szudán - egy független állam létrejötte és kihívásai
Dél-Szudán - a független állam létrejötte és kihívásai Illés Zoltán D él-Szudán 2011. július 9-én elnyerte függetlenségét. Elszakadt a Kartúm1 központú Szudántól, amellyel két véres polgárháborút vívott az elmúlt fél évszázadban. A fegyveres felkelés, illetve szabadságharc fő oka az északi rezsim mindvégig erőltetett identitásexportja, az iszlamizáció és az arabizáció volt. Az északi országrész csaknem kizárólag muszlim, ám a déli túlnyomórészt animista és keresztény hitű.2 Kartúm a britektől 1956-ban elnyert függetlenség óta következetesen demonstrálta az awlad al-bahr,3 vagyis az északi Nílus tartomány folyó menti arab és muszlim törzseinek előbbrevalóságát, így létrehozva Szudán sajátos centrum-periféria valóságát, amelyből Dél-Szudán idén júliusban kiléphet. Dél-Szudán a jelenlegi Szudán földjének egynegyedét kitevő, 640 ezer km2-es' és tízmillió lakosú déli része, melynek fővárosa Dzsuba. A régió olajban gazdag, és jelentős nagyságú megművelhető földdel rendelkezik. A hosszú háború miatt azonban a fejlődésben rendkívül leszakadt, függetlensége hajnalán a kontinens legszegényebb és egyik legelmaradottabb térsége. A nyersolajexportot Kartúm szervezte meg, jelentős kínai infrastrukturális beruházások segítségével. Szudán olajának csaknem 80%-át a déli területeken termelik, ám mivel az országrésznek nincs tengeri kijárata, az exporthoz szüksége van az északi Port Szudán kikötőjére és az olajat odajuttató két olajvezetékre. A nyersolaj és az olaj-infrastruktúra sajátos eloszlása gazdaságilag még hosszú időre egymásra utalja a két országot.4 A fél évszázados elnyomás és polgárháború, amely a modern Afrika leghosszabb és legvéresebb fegyveres konfliktusa volt, több mint kétmillió áldozatot követelt, és csaknem négymillió embert üldözött el otthonából, tett menekültté más országokban, illetve saját hazájában. A második polgárháborút lezáró békemegállapodás, a Comprehensive Peace Agreement (CPA) nemzetközi felügyelet és mediáció mellett köttetett észak és dél két, vezető katonai és politikai ereje között, és hatéves átmeneti időszakról határozott.5 Az átmeneti időszak alatt számos, dél regionális autonómiáját létrehozó és erősítő, valamint az ország demokratizálódását előmozdító esemény valósult meg, ám a békemegállapodás „non plusz ultrája" az idén januárban megtartott 176 Külügyi Szemle
