Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Csizmadia Sándor: Nicolas Sarkozy és a "Francafrique" paradoxonjai
Nicolas Sarkozy és a „Frangafricjue" paradoxonjai mellett nyolcvan francia és százhúsz afrikai vállalat képviselői vettek részt,54 jelezve ezzel Franciaország gazdasági szerepvállalásának erősítését az afrikai kontinensen. Inkább a Frangafrique szellemiségnek a továbbélését látták abban, hogy Sarkozy elnök tizenhárom afrikai, köztük - a számos ONG szerint - az emberi jogokat súlyosan megsértő államfővel (Denis Sassou N'Guesso) és védelmi miniszterével (Noéi Léonard Essongo tábornok) együtt ünnepelte (a meghívott országok katonai egységeinek felvonulásával színezve) az afrikai államok függetlenségének ötvenedik évfordulóját 2010. július 14-én, a francia nemzeti ünnepen, a párizsi Champs Elysée-n.55 (Nem kapott meghívást Andry Rajoelina madagaszkári elnök, aki 2009-ben kaotikus körülmények között került a hatalomra, ám madagaszkári katonák is felvonultak; Laurent Gbagbo elefántcsontparti elnök kapott meghívót, de ő 2004 óta bojkottálta a „volt gyarmatosító hatalom" által szervezett találkozókat, védelmi minisztere azonban jelen volt Párizsban, viszont elefántcsontparti katonák nem vonultak fel.) Sarkozy az előzetes kritikákra válaszolva vendégei előtt cáfolt mindenfajta „koloni- alista nosztalgiát", ugyanakkor bejelentette, hogy létrehoztak egy három évre szóló hitelkeretet (180 millió euró), melyből évenként ötvenezer afrikai fiatal képzése finanszírozható; továbbá, hogy a második világháború idején Franciaországért harcoló afrikai katonák nyugdíját a francia katonákéval azonos szintre emelik. Arról is beszélt, hogy a találkozó célja nem az, hogy az afrikai országok függetlenségét ünnepeljék, hanem az, hogy a francia és az afrikai népek között a történelem által szőtt erős kötelékeket ünnepeljék. Úgy ítélte meg, hogy a július 14-i találkozó ereje alapot ad arra, hogy „együtt építsék a jövőt". A francia elnök beszédére Mali elnöke, Amadou Toumani Touré azt válaszolta, hogy „udvariasságból és érdekből fogadták el Franciaország meghívását, ami megtisztelő, sőt egyfajta privilégium". A francia elnök „reálpolitikai" lépéseit látva, Denis Sassou N'Guesso, Brazzaville- Kongó elnöke egy 2009-es interjúban arról értekezett, hogy „nincs is szükség Francia- ország és Afrika közötti szakításra",56 Ali Bongo gaboni elnök pedig tavaly kijelentette, hogy „Sarkozy és én, nem is tudjuk, mi az a Frangafrique".57 Ugyanakkor egyesek a „Framjafrique újjáélesztéséről" értekeztek Elefántcsontpart58 kapcsán, mert 2011. április elején a nyugat-afrikai országban békefenntartó misszióval állomásozó francia katonai helikopterek - ENSZ-felhatalmazással és katonai támogatással - támadások sorozatát intézték több abidjani laktanya és az elnöki rezidencia ellen, hogy nehéz- fegyvereket semmisítsenek meg. így sikerült megtörni a „Frangafrique-ellenes" Laurent Gbagbo ellenállását, aki a 2010-es őszi elnökválasztási kampány idején az ország „második és tényleges függetlenségének kivívása" programjával lépett fel. Az elefántcsontparti alkotmánytanács elnöke januárban azonban - azóta már beismert súlyos csalással - köztársasági elnöknek nyilvánította az elnöki hatalmat 2000 és 2010 között gyakorló, ám ezt a választást elveszítő Laurent Gbagbót, a tényleges győztes Alassane Ouattarával szemben, s ezzel négy hónapos káoszba taszította az országot. Gbagbo 2011. nyár 167
