Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Csizmadia Sándor: Nicolas Sarkozy és a "Francafrique" paradoxonjai
Csizmadia Sándor évfordulóját. A „Frangafrique doyenje és szimbóluma" mindent megtett, hogy „elérje" a „Franqafrique"-kal szakítani szándékozó Nicolas Sarkozy gaboni látogatását. A francia államfő némiképp habozott, mielőtt úgy döntött, hogy első elnöki afrikai kőrútjába beilleszti Gabont, a „kőolaj-nagyhatalmat", ahol Franciaországnak mégiscsak fontos gazdasági, pénzügyi és katonai érdekei vannak. (A WikiLeaks által megszerzett és a Le Monde-ban közölt titkos dokumentumok szerint az amerikai kormányzat örült a francia elnök által meghirdetett új francia Afrika-politikának, amely az Egyesült Államoknak alkalmat teremt arra, hogy kiterjessze befolyását Afrikában, anélkül hogy a franciák ellenállásába ütközne.28 Sőt a franciák kedvezően fogadnák az amerikai jelenlétet az afrikai kontinensen, mert - a Szaharában folytatott terrorizmus elleni harc mellett - Kína regionális expanziójának ellensúlyozására szolgáló eszközt látnának benne.29) Az államfőnek az afrikai politika addigi gyakorlatával való szakítása példájaként 2007. júliusban létrejött egy parlamenti vizsgálóbizottság, amely Franciaország afrikai politikáját vette górcső alá, ám a demokratikus ellenőrzés erősítésére irányuló kezdeményezés által keltett remények gyorsan csalódást okoztak. A bizottság végső jelentésének első változatát az „afrikai hálózatokhoz" közismerten közel álló Renaud Dutreil képviselő szerkesztette meg, aki oly mértékben elnéző volt a politikai hatalommal és a francia vállalatokkal szemben, hogy a bizottság elnöke megszólalt a médiában, és egy új jelentést követelt. A 2008 decemberében elkészült végső jelentésből is gondosan kihagyták a legérzékenyebb kérdéseket.30 A „szakításra" törekvő köztársasági elnök Afrikában először Líbiát, majd Szenegált kereste fel. (Az utazás sorrendje, mintha önmagában is kifejezte volna a nyugat- és közép-afrikai politikusok számára, hogy a francia elnök prioritást ad Eszak-Afrikának és az arab világ egy részének Nyugat-Afrikával szemben, és ezt a benyomást alátámasztotta az, hogy Sarkozy, ugyancsak a választási kampány során, Toulonban felvetette a Mediterrán Unió ötletét, amelyet végül 2008. július 13-án alapítottak meg Párizsban, az EU francia elnöksége keretében.) Július 26-án Dakarban a Cheikh Anta Diop Egyetemen egy hosszú, a Francafrique-kal való szakítás szükségességét ismét hangsúlyozó, nagy ívű, a jövőbeli kapcsolatok megalapozására szánt beszédet tartott Afrikáról.31 (A beszédet az elnök „különleges tanácsadója", Henri Guiano írta.) Az „Afrika ifjúságának" címzett beszédében a francia államfő kijelentette, hogy a „gyarmatosítás nagy hiba" volt, de „nem tehető felelőssé Afrika minden jelenlegi nehézségéért", mint a háborúk, a népirtások, a korrupció és a pazarlás. „Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a múltat, mert a múlt nem törölhető el. Nem azért jöttem, hogy tagadjam a hibákat és a bűnöket, mert voltak hibák és bűnök" - mondta az elnök, és hangsúlyozta, hogy Afrika fő problémája abból származik, hogy az „afrikai ember nem lépett be eléggé a történelembe. [...] Afrika problémája, hogy a jelent túlságosan is a gyermekkor elveszített paradicsomi állapota iránti nosztalgia alapján éli meg. [...] Ebben a képzelt világban, ahol minden mindig újra kezdődik, nincs hely sem az emberi kaland, sem a haladás eszméje 162 Külügyi Szemle
