Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Csizmadia Sándor: Nicolas Sarkozy és a "Francafrique" paradoxonjai
Nicolas Sarkozy és a „Frangafrique" paradoxonjai rezsim), de a parlamenti képviselők egyfajta „öncenzúrájával" is, azaz nagyon ritkán élnek azokkal a jogosítványokkal, melyeket az alkotmány és a házszabály biztosít nekik. A parlamenti többséget alkotó képviselők általában respektálják az államfőnek „fenntartott területet". Márpedig a tételes alkotmányban nincs kizáró oka annak, hogy a parlament ellenőrizze a végrehajtó hatalmat ezeken a területeken is.27 A volt francia gyarmatok elitjei és a francia politikai és gazdasági szereplők közti privilegizált kapcsolatok hálózatokba szőtt rendszere, a Frangafrique több évtizedes jellemzőinek vázlatos bemutatása után rátérek tanulmányom második részére, azaz Nicolas Sarkozy elnök „Frangafrique-ellenes" programjának nyomon követésére. Afrika „defrangafrikanizálásának" stratégiai, gazdasági és humán korlátái Nicolas Sarkozy 2007. január 14-én lett pártjának (UMP) hivatalos elnökjelöltje. Két hónappal később lemondott belügyminiszteri posztjáról, hogy minden energiáját a kampányra fordítsa. Kampánytémái között szerepelt a Cotonouban bejelentett „szakítás" - de ekkor már mint a „nyugodt szakítás" programja, amely az afrikai politika mellett természetesen a diplomácia egyéb területeire (a NATO-val és az Egyesült Államokkal való viszony) és a belpolitikára is vonatkozott (a „nyitás" szándéka). Kampányában Sarkozy még arra is ígéretet tett, hogy az afrikai politika terén szakít az államfőnek „fenntartott terület" gyakorlatával. Ä gaboni elnök, Omar Bongo Párizsba utazott, hogy „tapasztalt emberként tanácsokat" adjon neki a kampányban. Még folyt az elnökválasztási kampány, amikor márciusban három szervezet feljelentést tett a francia legfelsőbb bíróságon öt hivatalban lévő afrikai államfő és családja ellen „köztulajdon elsikkasztása és az abban való bűnrészesség" miatt. A szóban forgó államfők a következők voltak: Omar Bongo (Gabon), Denis Sassou N'Guesso (Brazza- ville-Kongó), Blaise Compaoré (Burkina Faso), Eduardo dos Santos (Angola) és Teodoro Obiang (Egyenlítői-Guinea). A feljelentést tevő szervezetek azzal gyanúsították az érintetteket, hogy Franciaországban számos nagy értékű luxusingatlan és - francia vagy az országban működő külföldi bankokban elhelyezett - bankbetét tulajdonosai. A párizsi ügyészség júliusban rendőrségi nyomozást rendelt el, majd novemberben ad acta tette az ügyet a „bűnvádi feljelentés megalapozottságának hiánya miatt". (Egy újabb feljelentésnek és a francia médiának köszönhetően a botrány igazán csak a következő évben robbant ki, s ezért később visszatérek rá). Az V. Köztársaság hatodik elnökeként május 16-án hivatalba lépő Nicolas Sarkozy telefonon megköszönte Omar Bongónak a „jó tanácsokat", és nem sokkal később (május 25.) már az Élysée-palotában fogadta a hivatalos látogatásra Párizsba érkező gaboni elnököt, aki éppen 2007-ben ünnepelte hatalomra kerülésének negyvenedik 2011. nyár 161
