Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Csizmadia Sándor: Nicolas Sarkozy és a "Francafrique" paradoxonjai
Csizmadia Sándor egykori afrikai „kirakatállamában"; ezért jelentősen meg kellett erősítenie katonai jelenlétét a nyugat-afrikai országban. Végül a döntés gyorsan megszületett, és „időtlen idők óta" a legnagyobb létszámú (4500 fős) kontingenst (Licome-hadművelet) küldték oda, amely - bár jelentősen csökkentett létszámban - mind a mai napig jelen van az országban. A Chirac-Villepin „tandemnek" nem sikerült tartós politikai megoldást találnia, sőt Elefántcsontparton nőtt afranciaellenesség, amelynek hatására 2004-ben mintegy hatezer állampolgárát kellett a francia kormánynak Abidjanból Franciaországba menekítenie. A francia-elefántcsontparti kapcsolatok mélypontra kerültek, és november elején még egy „mini háború"24 is kitört a két ország között. Ettől kezdve megszűnt a kapcsolat Chirac és Gbagbo elnök között. Úgy tűnt, hogy Elefántcsontpart végleg kilépett Francia- ország „hátsó udvarából". Ezt a lehetőséget sugallja Laurent Gbagbo francia szocialista barátja, Guy Labertit könyvének címe is: Búcsú a Szajna melletti Abidjantól!25 Természetesen a „Frangafrique" ideológiája, módszerei és eljárásai a világgal együtt változtak. Jacques Foccart centralizált állami rendszere óta számos szerteágazó, esetenként egybekapcsolódó, máskor ellentmondásos érdekeltségű, párhuzamosan működő hálózat jött létre („Giscard d'Estaing-hálózat", „Mitterrand-hálózat", „Chirac-hálózat" stb.). A hálózatok sorában - a politikai-üzleti hálózatok mellett - ki kell emelni a nagy- vállalati hálózatokat, amelyek meghatározó szerepet játszanak ott, ahol megtelepedtek. A hosszú időn át pártok és politikusok által a „köztársaság fejőstehenének" tekintett Elf a Fran^afrique politkáját (a vállalat mint az államot szolgáló geopolitikai aktor) először - mint említettem - Gabonban, majd Angolában, Nigériában, Kamerunban, Brazzaville-Kongóban hajtotta végre.26 A nagyvállalati hálózatok - a globális verseny és a konkurensek gyorsan növekvő száma miatt - jelenleg a legaktívabbak. Ha a politikai és a gazdasági hatalom egymásba fonódása létezik is, tény, hogy a gazdasági-pénzügyi globalizáció feltételei között az erőviszonyok megfordulni látszanak, azaz az állam hatalma csökken a nagy gazdasági csoportokkal szemben. Az az idő már elmúlt, amikor az Elysée-palota ellenőrizte a vállalatok igazgatóságát; ma ezzel ellentétben, a francia diplomácia tesz meg mindent, hogy védje az afrikai kontinensen erőteljesen jelen lévő Bolloré, Bouygues, Areva, Total, Castel stb. érdekeit (az állam mint a vállalatot szolgáló geoökonómiai aktor). Az afrikai politika területén az elnöki politika átláthatóságának hiányát súlyosbítja a parlamenti ellenőrzés hiányából következő demokráciadeficit. Az afrikai katonai szerep- vállalás és a katonai együttműködés területén a parlamenti ellenőrzés hiánya szembetűnő. A parlament, noha van állandó védelmi bizottsága, nagyon ritkán szerez tudomást az afrikai államokkal megkötött védelmi és katonai együttműködési szerződésekről, valamint a katonai beavatkozásokról. A francia hadsereg beavatkozása például Elefántcsontparton (2002, 2004, 2011), a Közép-afrikai Köztársaságban (2006, 2007), Csádban (2006,2008) nem járt előzetes parlamenti hozzájárulással. A parlamenti képviselők pasz- szivitása részben az alkotmánnyal magyarázható (az V. Köztársaság nem parlamentáris 160 Külügyi Szemle
