Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István mint a nemzetközi kapcsolatok tudományág magyarországi megalapítója
A fel nem fedezett Bibó melynek jogos tagjai nem államok, hanem emberek lesznek majd. Bull a nemzetközi társadalom fogalmának eredetét a nemzetközi jogelmélet és a hatalmi egyensúly hagyományában véli felfedezni.5 A 18. században a két gondolkodás egyesült, és a nemzetközi erkölcsi és jogrendet egyre inkább a hatalmi egyensúllyal kezdték azonosítani.6 Bibó elmélete - egyedülálló módon - nem határolja el élesen a nemzeti és a nemzetközi politikát, amennyiben a demokrácia történelmi kialakulásának bonyodalmaival összefüggésben tanulmányozza a nemzetközi kapcsolatokat. Az alábbiakban mindhárom iskola vonatkozásában szeretném megmutatni azt a hozzáadott értéket, amelyet elmélete képvisel. Egyensúly elmélete7 Bibó első nagyobb lélegzetű, a nemzetközi kapcsolatokhoz köthető művét E. H. Carr híres művével az elsők közt veti papírra.8 A mű szándéka is azonos. Mindketten a „bé- kecsinálóknak" ajánlják könyvüket. Bibó még a háború alatt kezdi el írni tanulmányát, és szándékai szerint Angliában kívánja megjelentetni még a háború befejezése előtt, Mannheim Károly közvetítésével. Sajnos ez a szándéka Mannheim váratlan halálával meghiúsul. A mű teljes egészében csak 1986-ban jelent meg magyarul, angol nyelven azóta sem publikálták. Egyensúlyelmélete Morgenthau9 és Kissinger10 elméletéhez kapcsolódik, jóllehet Bibó, Martin Wighthoz hasonlóan, a kortársakat megosztó realista-idealista vitát11 válságtünetnek tekinti, amelynek oka éppen a nemzetközi politikai egyensúly megbillenése: „A nemzetközi közgondolkodás a legnaivabb módon tulajdonít hol önző érdekeknek, nyers erőszaknak, hatalmi önkénynek, ravasz politikai intrikának, sötét összeesküvésnek, hol pedig elveknek, eszméknek, azokat megtestesítő intézményeknek, Egyesült Nemzeteknek, nemzetközi bíráskodásnak olyan minden emberi erőt meghaladó képességeket, lehetőségeket és teljesítményeket, amilyeneket valójában az érdekek és hatalmi erők az erkölcsi és elvi igazolás támasza nélkül, elvek, eszmék és intézmények pedig érdekeltség és hatalom támasza nélkül aligha mutathatnak fel."12 Bibó ennek megfelelően sokkal egyértelműbben beszél a politikai egyensúly materiális (tárgyi) és morális (lélektani) feltételeiről. Két különbség létezik Bibó és a kortársak egyensúlyfogalma között. Az első, hogy Bibó politikai egyensúly alatt nem statikus, hanem dinamikus egyensúlyt ért: a stabilitás és változás egyensúlyát: „Minden alkotás s különösen minden közösségi alkotás alapvető feltétele..., hogy az alkotó közösségnek azok az alapvető erőviszonyai és elvei, amelyeken az egész berendezkedés nyugszik, se túlságosan merevek, se túlságosan folyékonyak ne legyenek. A túl merev berendezkedés a realitás változásaival és a fejlődéssel 2011. nyár 137
