Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Vincze Dalma: A NATO átalakuló koszovói jelenléte
A NATO átalakuló koszovói jelenléte a menekültek és az úgynevezett belső menekültek visszatérését, őrködött a békés és biztonságos környezet és a közrend felett védte a kulturális örökség szempontjából kiemelkedő jelentőségű helyeket és a határokat, részt vett a fegyvercsempészet felszámolásában, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg lefegyverzésében, és támogatta a civil intézmények felállítását.12 A BT-határozat lényeges eleme, hogy KFOR-nak kellett biztosítania a közrendet és közbiztonságot, amíg a nemzetközi civil jelenlét átvehette annak felelősségét. Ezzel a rendelkezéssel az ENSZ első alkalommal helyezte katonai kézbe a közbiztonságot, ami - és a kivonulás dátumának elkerülése - a daytoni megállapodás által felvázolt nemzetközi igazgatáshoz képest jelentős változást hozott.13 A kumanovói megállapodás, amely elsősorban a jugoszláv hadsereg koszovói kivonulásának mikéntjét határozta meg, a BT-határozatban felsorolt feladatok mellett a KFOR hatáskörébe és felelősségi körébe utalta Koszovó légterének ellenőrzését, a koszovói adminisztratív határvonal, illetve az annak mentén létrehozott úgynevezett légi és szárazföldi biztonsági zónák ellenőrzését. A biztonsági zónák egyfajta demilitarizált övezetek, amelyekben tilos a fegyveres erők mozgása, illetve a belépés. A KFOR és a jugoszláv hadsereg közötti kapcsolattartás eszközeként a megállapodás létrehozott egy közös konzultációs tanácsot is (Joint Implementation Council). A KFOR a Koszovó területén működő nemzetközi erőkkel szoros együttműködésben kezdte meg feladatai végrehajtását. A Biztonsági Tanács határozata alapján az ENSZ Ideiglenes Adminisztrációs Missziója (United Nations Interim Administration in Kosovo, UNMIK) - élén az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjével (SRSG) - teljes egészében viselte a felelősséget a több pillére épülő nemzetközi igazgatás működéséért. Az UNMIK kezdeti felépítése is átalakításon ment keresztül: 2001 májusában egy négypilléres szerkezetet alakítottak ki, amelyben az ENSZ irányította az első (rendőrség és igazságszolgáltatás) és a második (civil adminisztráció) pillért, az EBESZ volt felelős a harmadik (demokratizálás és intézményépítés) komponensért, és az EU vezette a negyedik pillér (rekonstrukció és gazdasági fejlesztés) alá tartozó tevékenységeket. A KFOR helyzete sajátos volt abból a szempontból, hogy nem tartozott a különleges képviselő irányítása alá: a KFOR-parancsnok közvetlenül a nápolyi NATO-parancs- nokságnak jelentett.14 A nemzetközi szereplők közötti együttműködés nem volt zökkenőmentes, hatalmi harcokkal és felelősségi vitákkal terheltnek bizonyult, így sok múlott az egyes vezetők személyes kapcsolatain.10 A kezdeti, elsősorban a NATO-tagországok egy szűkebb csoportjára korlátozódó szerepvállalás is folyamatosan kiszélesedett, és a pusztán „ NATO-bwsmessből" szélesebb nemzetközi szerepvállalás lett. A KFOR mai összetételét tekintve egy olyan multinacionális erő, amelynek csapatait a NATO tagjai és partnerországai adják. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a KFOR-ban 2003-ig mintegy 3600 fővel az az Oroszország is részt vett, amely élesen elutasította a NATO koszovói légi csapásait.16 A KFOR koszovói jelenlétének csúcspontján elérte az ötvenezer főt, 2002 elejére ez a létszám 2011. nyár 119
